Szolgálat 68. (1985)

Tanulmányok - Nemeshegyi Péter: Krisztus egyháza Ázsiában

Ha egy utazó ma meglátogatja Seult, vagy Dél-Kórea bármely másik nagyvárosát, eláll a lélekzete az ámulástól a számtalan templomtorony láttára. Egymás mellett sorakoznak a katolikus templomok szomszédságában a számtalan protestáns felekezet templomai hatalmas kereszttel tornyaik ormán. A különböző templomok kora reggeltől egymással versenyezve zengetik harangjaikat. A koreaiak ezt nem érzik egy idegen vallás nagyzoló befurakodásának. Hiszen nem külföldi hithirdetők, hanem országuk egy fia hozta először a keresztény hitet népükhöz. Tudják azt is, hogy ez a hit számtalan koreai vértanú szent vére árán lett elidegeníthetetlen tulajdonukká. Hozzá kell még venni azt, hogy az 1910-től 1945-ig tartó rosszemlékű japán megszállás alatt a koreai keresztények, főképp protestánsok, igen, tevékenyen, áldozatkészen és sikeresen működtek az az ország függetlensége érdekében.

A második világháborúba akarata ellenére keveredett ez a nemzet, és nagy megpróbáltatásokon ment keresztül. Németország módjára, Koreát is ketté osztották. Észak-Kóreában a kereszténység gyümölcsöskertjét ismét jégverés érte. Dél-Kóreában vallásszabadság van, de a katona elnökök alatt nemigen virágzik a demokrácia. így hát a koreai keresztényeknek változatlanul szükségük van hagyományos bátorságukra, hogy kiálljanak az emberi jogok és a társadalmi igazság védelmében. XII. Piusz óta egymást követi a koreaiak püspöki kinevezése. Ma, kettő kivételével valamennyi egyházmegye élén koreai püspök áll.

A II. Vatikáni Zsinat megnyitásakor már kb. 300.000 a koreai katolikusok száma. A Zsinat elhárította a katolicizmus terjedésének utolsó akadályait. Már nem latinul folyik a mise, hanem koreaiul, úgyhogy mindenki tudatosan vehet részt a szentmisén és szívvel-lélekkel járulhat az Úr asztalához. Vasárnap zsúfoltak a templomok és még hétköznap is szép számmal vesznek részt istentiszteleten a hívek. Egymás után keletkeznek új apácarendek és az újoncházak alig képesek befogadni a jelentkezőket. Mikor néhány éve Kóreában jártam, és 300 apácának adtam egy előadássorozatot, az előadások szünetében megszólított németül egy kedves arcú, fiatal kóreai szerzetesnő. Kiderült, hogy új szerzet alapítónője. Főmunkájuk a börtönben levő rabok testi-lelki istápolása. Mosolyogva mondta nekem: „Páter, ha tudtam volna, hogy ennyi nehézséggel jár a szerzetalapítás, sohasem mertem volna belefogni. De most már egyenesben vagyunk.“ Az ilyen új rendek mellett a régi alapítású bencés nővérek, karmelita apácák, Chartres-i Szent Pál nővérek, a japán alapítású Míyazaki-i Caritasnővé- rek stb. is virágzanak és részt vesznek a kóreai egyház hithirdető, katekizáló, szociális és jótékonysági munkáiban. Az egyházmegyés kispapok papneveldéi zsúfolásig telve vannak, és bár két éves katonai szolgálatra hívják be a kis- papokat is, kevesen vannak, akik emiatt elvesztik hivatásukat. A férfi szerzetes- rendek közül a bencéseknél van a legtöbb hivatás. Egy-két év óta a többi rend (jezsuiták, ferencesek, szaléziak stb.) is nekilendült a fejlődésnek.

Ilyen formán, 1978-ban a kóreai katolikusok száma .elérte az egymilliót. És ekkor kezdődött egy nekiugrás. Olyan ez az esemény, melynek tanúi vagyunk,

21