Szolgálat 68. (1985)

Tanulmányok - Nemeshegyi Péter: Krisztus egyháza Ázsiában

órák, mint számos hajnalcsillag, melyek mind a nap dicsőséges felkeltét jósolják. Csakhogy ezek a kegyelmi órák nem mérhetők e világ bölcsessége szerint, hanem csak a krisztusi kereszt balgaságának és gyengeségének mércéjével. Ha azonban ezzel a mércével mérjük, akkor a Krisztus keresztjében részesedő csöppnyi ázsiai kereszténység talán túlszárnyalja valamennyi többi földrész keresztény egyházát.

Tavaszi virágzás — hirtelen fagy; terméstől roskadozó cseresznyefa — borzalmas jégverés. Ez az ázsiai kereszténység életének képe. Amint lapozgatjuk az ázsiai egyháztörténelem könyvét, sokszor sírni szeretnénk, mint a gazda, aki komor szemmel nézi a késői fagytól tönkretett vetést; mint a gazdasszony, aki kezeit tördelve siránkozik a jégtől elvert gyümölcsöskertje láttán. De ez a sírás hálaadás himnuszává változik, amikor megjelenik szemünk előtt az a csodálatos tény, hogy az Isten ereje épp a gyöngeségben diadalmaskodik. A vértanúk meghaltak. De vérük vetés, melyből új élet sarjad. Lássuk az ázsiai országok történelmében ezt a furcsa isteni logikát, az Istennek bölcsességét, aki görbe sorokon is tud egyenesen írni.

Kórea

Kezdjük a legfeltűnőbb történettel, Kórea kereszténységének történetével. Ennek az ősrégi kultúrával dicsekvő kelet-ázsiai félszigetnek lakói hosszú történelmük alatt rengeteg szenvedésen mentek keresztül. Hosszú belső viszályok; a 16. századi japán uralkodó, Toyotomi Hideyoshi nagyzási hóbortjából keletkezett borzalmas, vérengző, a fél országot elpusztító japán-dúlás; a szomszédos kínai birodalom túlerejétől való félelem. A sok fájó tapasztalat miatt a 17.—18. század koreai uralkodói teljesen elzárták országukat a külvilágtól. Csak a szomszédos Kínával tartották fenn a kényszerű kapcsolatot és küldték követeiket megszabott időben a beijingi (pekingi) császári udvarba.

Itt történt 1783-ban, hogy a követség egyik tagja, Yi Sung Hun, megismerkedett egy ott működő katolikus pappal. Ez a pap mint jezsuita került a kínai misszióba, de minthogy XIV. Kelemen pápa, 1773-ban eltörölte a jezsuita rendet, világi papként működött tovább a kínai fővárosban. Nem tudjuk részletesen, hogy milyen beszélgetések folytak le Yi és pap-barátja között. Minthogy Yi művelt ember volt, a pap valószínűleg elolvastatta vele a nagy jezsuita tudós, Ricci Máté, kínaiul írt műveit. Tény az, hogy Yi megkapta a Szentiélektől a keresztény hit kegyelmét, megkeresztelkedett és, mint egykor az Apostolok Cselekedeteiben (8,39) szereplő etiópjai udvari tiszt, Isten gyermekeként „boldogan“ tért vissza hazájába, hogy honfitársai között a keresztény hit terjesztője legyen.

Koreába tehát nem külföldről jövő hithirdetők vitték el a keresztény hitet, hanem ennek a nemzetnek egyik fia lett népének első apostola. Működése eredményes volt és néhány év alatt 4.000-re emelkedett a hivők száma. Nem volt papjuk; nem tartotta számon őket semmi egyházi statisztikai hivatal; de éltek hittel, reménnyel, szeretettel.

19