Szolgálat 68. (1985)
Tanulmányok - Nemeshegyi Péter: Krisztus egyháza Ázsiában
Nemeshegyi Péter KRISZTUS EGYHÁZA ÁZSIÁBAN „Krisztus szeretete ösztönöz minket, hiszen arra a meggyőződésre jutottunk, hogy egy mindenkiért meghalt“ (2Kor 5,14). Ez az „egy“ nem más, mint Isten egyszülött Fia. Ö halt meg minden emberért, hogy így kinyilvánítsa nekünk az Atyaisten végtelen szeretetét, kinek minden ember drága kincs, hiszen ő teremti őket szüntelenül „saját képére és hasonlatosságára“ (Tér 1,26). Isten teremtő szeretete soha el nem múlik, soha véget nem ér. Fia, az emberré lett örök Ige által hív és a minden ember szívében működő Szentlélek által vonz mindenkit láthatatlanul, hogy higgyen az Isten szeretetében, szeressen határtalanul, ahogy az Isten szeret, és bízva remélje: a szeretet által átitatott élet örök életté válik az Atya országában. Ez a keresztények hite, ez a mi hitünk. És ezért, arra a „meggyőződésre jutottunk", mint Szent Pál, hogy ennek a hitnek az örömét kell sugároznunk az egész földkerekségen. így gyűljön egybe minden nép és nemzet az Atyaisten családjaként — az Úr Jézus asztala köré. Az Isteni Bárány táplál ott bennünket szent testével és vérével, és küld, hogy hálás szívvel vigyük szeretetét mindenkihez, legyünk az élet barátjai, a világosság fiai, a béke munkásai1. Ha ezzel a hittel és meggyőződéssel, keresztény szemmel nézzük ma Ázsia végtelen térségeit, elszorul a szívünk. Ezen az óriási földrészen, mely az Ural- hegységtől a Fülöp-szigetekig terjed, él az összemberiség kb. fele: 2 milliárd 732 millió ember, de alig 2,5 %, vagyis 67 millió (1982 évi adat) az Úr Jézus asztala köré már összegyűlt keresztények száma. Még ha hozzávesszük a körülbelül 50—60 milliónyi protestáns és keleti egyházakhoz tartozó keresztényt is, számuk akkor sem haladja meg az összlakosság 4,5 %-át. Miért van ez így? Hisz a kereszténység bölcsője egy ázsiai országban, Palesztinában ringott! Amint a nagy ázsiai vallások: hinduizmus, buddhizmus, taoizmus, iszlám stb. története mutatja, az ázsiai ember lelke korántsem érzéketlen a vallási értékek iránt. Akkor miért nem ütött még Ázsia népei számára a „kegyelem órája"? Miért nem ragadja meg őket tömegestől a Szentlélek szele, hogy ahhoz a Krisztushoz vigye, kinek ő az örök lehelete? Hányszor tettem fel magamnak, mint egy Ázsiából Európába szakadt nép hithirdetőként megint Ázsiába szakadt fia, ezt a kérdést. De Jézus mindig csak azt feleli, amit már az apostoloknak mondott, amikor arról tudakozódtak nála, hogy mikor állítja helyre Izrael országát: „Nem tartozik rátok, hogy ismerjétek az időpontokat, melyeket az Atya szabott meg saját tetszése szerint. Ti csak menjetek és legyetek tanúim egészen a föld végső határáig“ (vö. Csel 1,6-8). Hiszem, hogy vannak ilyen „időpontok“ és hogy eljön a kegyelem órája. Hiszem, nemcsak azért mert ezt Jézus mondta, hanem azért is, mert Ázsia kereszténységének történelmében többször felragyogtak már az ilyen kegyelmi 18
