Szolgálat 67. (1985)
Eszmék és események - Taizé - a közös keresztény remény
TAIZÉ - A KÖZÖS KERESZTÉNY REMÉNY A sajtó beszámolt a kölni Európai Ifjúsági Találkozóról, amit a talzéi Testvérek indítványára 1984/85 fordulóján tartottak. Egy svájci fiatal, aki már jó idő óta segít a taizéi nemzetközi találkozók megszervezésénél és a kölni összejövetel hetekig tartó elő- és utómunkáiban is részt vett, plébánosának a következőket jelenti: Kedves Plébános Úr: Régen akartam már írni, részben, hogy bepillantást engedjek mostani ügyködésembe, másrészt, mert idegenben gyakrabban kell gondolnom a hazai közösségre. Célom az is, hogy megnyugtassam — ha ilyen gondolata támad: maradt volna itt ez a fiú, van itt is elég munka ... Az útóbbi hónapokban volt alkalmam közelebbről megismerni egész sor egyházközséget. A burgundi dombokon tartott ifjúsági találkozók mellett Európa nagyobb városaiban is rendeznek évente összejövetelt. Azon ifjú és fiatalos embereknek, akik az egész kontinensről jönnek, hogy néhány napot a város keresztényeivel és a helyi egyházzal töltsenek. Taizé nem olyan mozgalom, amely taggyűléseket rendez. Köln, Bonn, Düsseldorf és környékük közösségei elegendő munkát adtak. 18.000 vendég jelentkezett. Itt volt a helyem. A találkozásnak két súlypontja: A közös imák Roger testvérrel és a taizéiek- kel a dómban. Erről hosszan beszámoltak a hírközlő eszközök. Ezt követi a találkozás az egyes egyházközségekkel. Ez önt, mint plébánost különösen érdekelheti. A kölni közösségek sokat fáradoztak azért, hogy lehetőleg mindenki szíves fogadtatásra találjon. Sokat közülük családok szállásoltak el. Már jóval előbb közös imával és megbeszélésekkel igyekeztek az egyes közösségek előkészíteni a találkozót: hogyan váljanak ezek a napok a „közösség-megtapasztalás“ élményévé. Megvitatták, mit oszthatnak meg a vendégekkel. Van-e olyan reménykeltő közösség, ahová szívesen elvezetnék vendégeiket? Ki beszélne közösségi munkájáról? Milyen csoportokat hívjunk meg, hogy találkozzanak a vendégekkel? Természetesen lehetetlen volt mindent előkészíteni. De jó is volt ez így. Sok minden nyitva maradt kötetlen találkozásra. így pl. az is: honnan jön a vendégünk? Skandináviából vagy Portugáliából? Hogyan értjük majd meg egymást? Igazi kaland vendég és vendéglátó részére. Csak egyet tudtunk előre mindannyian: összejövünk közös imákra és együttes útkeresésre. Ez az ismeret elég volt, hogy bizalommal nézzünk az elkövetkező napok elé. Nem így van ez a világegyházban is? Sokszor csak homályosan sejtjük, hova vezet utunk a jövőben. De Urunk szavaiban bízva újra és újra fölkerekedhetünk. Először tele voltunk gondokkal. Azt hittük, lehetetlen éppen az év fordulóján ennyi vendéget elhelyezni családoknál és egyházközségeknél. Sokan még szabadságon vannak. Azoknak pedig, akik a közösség rendelkezésére állnak, akad elég dolguk az ünnepeken. Előfordult, hogy csak néhányan mertek nekirugaszkodni a feladatnak. Ezek, egyszerűen elkezdték a látogatásokat, elbeszélgettek a közeledő találkozóról 79
