Szolgálat 67. (1985)
Eszmék és események - Prófétai bátorság (Farkasfalvy Dénes)
(6) Ezért majd éjszakába vész látnokoskodásuk, sötétségbe a jövendölésük, a prófétáknak bealkonyul, a nappal homállyá válik felettük. (7) A látnok megszégyenül, a jövendölő zavarba jön, mind a bajuszát takarja szégyenkezve: mert az Isten válasz nélkül hagyja őket. (8) Engem azonban mégis eltölt az erő - az isten Lelke - és igazság és bátor harci kedv: hogy szemébe mondjam Jákobnak hűtlenségét, Izraelnek bűnös voltát. Az ötödik vers az Izebel „asztaláról“ étkező prófétákra emlékeztet, bár itt bizonyára nem pogány prófétákról van szó. Maga Mikeás, minden valószínűség szerint, ezt az prédikációt a Jahvé-hű déli országrészben — talán jeruzsálemi próféták ellen — tartotta. A héber „shalöm“-nak teljesebb értelme van, mint amit a magyar „béke“ vagy „békesség“ szó kifejez: a testi-lelki jólétet jelenti. Ezek a próféták addig „boldog jövőt“ jósolnak, amíg etetik őket. Megdöbbentően realisztikus Mikeás leírása a „prófétai szájról“, amelynek az Isten szavát kellene hirdetni, de csak habzsolással van elfoglalva: nem a belső ihletés, hanem a kívülről jövő etetés alapján prédikál. A hatodik és hetedik vers ítéletet hirdet: a prófétákra és azokra, akik etetik őket, vakság telepedik. Afféle „vak vezet világtalant“ helyzet jön létre. Egymást és önmagukat addig ámítják, míg oda nem jutnak, hogy egy istennélküli vallás szolgáivá válnak: az Isten némasága borul az országra — az Úr nem válaszol. Az ember önkénytelenül a nagypéntek sötétségére gondol, arra, ami nem annyira a szemek számára jelentett napfogyatkozást, de az Isten értelmet, tu- dást-látást és főképp irányt adó fényének kialvását a Krisztust elvető szívekben. E hitehagyott prófétasággal szemben mennyire bátorítóan, büszkén, szinte harsogó biztonságérzettel állítja magát a rettenhetetlen próféta: az erő kicsattan belőle („az ÚR lelke“ valószínűleg egy betoldott glossza, de teljesen helyén van!); az „igazságosság“ elsősorban Mikeás próféta üzenetének tartalmára utal, amely főleg a társadalmi igazságtalanságok ellen tiltakozott, s a „bátor harci kedv“ (héberül „gebürah“, a „gibbor“ [= hős, vitéz] szóval rokon főnév) hasonló ahhoz a magatartáshoz, amelyet újszövetségi szövegek (főkép Jn és Csel) „parrhesia“-val fejeznek ki. A nagy és szomorú különbség legföljebb az, hogy Mikeás üzenete bűnről és ítéletről szól, míg az Újszövetség bátorsággal meghirdetett mondanivalóját teljesen áthatja a remény: a bocsánat és megváltás bizonyossága. Farkasfalvy Dénes 78
