Szolgálat 67. (1985)
Eszmék és események - Hivatásom: Katekéta (L. K.)
sá vált, hogy a katekétika betölthetné vágyaimat, igényeimet. Fontosnak tartottam ugyanis, hogy továbbadhassam azt a számtalan kisközösségben szerzett élményt, amely sorsdöntő volt saját életem keresztény kialakulásában. Meggyőződésem, hogy a mai egyházi életben rendkívüli fontos szerepük van ezeknek az egyházi kisközösségeknek. Rendkívüli sok alkalmat nyújtanak a hit igazi megtapasztalására, átélésére. Nem kis nehézségek árán sikerült elvégeznem a három éves hitoktatói főiskolát. Ma teljes óraszámmal (heti 22 óra) katekéta vagyok német nyelvterületen. Ügy látom, hogy katekéta-hivatásom sokban hasonlít a pap feladatához, főleg az ige hirdetésében. Több szempontból azonban különböznek is. A pap egész életét és energiáját Isten szolgálatára szenteli. A katekéta megosztja idejét családja és hivatása között. Tapasztalatom szerint, a pap munkája — főleg ha plébániát vezet — egész embert igényel. Csak így szolgálhatja teljes önzetlenséggel testvéreit, állhat mindig rendelkezésükre. Ezt egy családos ember nem képes megtenni — legalább is én így látom. Főleg áll ez, ha családjában kisgyermekek is vannak, mint az én esetemben. Nem gondolom, hogy Istennek tetsző lenne, ha a családos ember mindenkinek rendelkezésére áll, csak családjára nem marad ideje. A családos ember is sokat tehet egyháza szolgálatában. Különösen akkor, ha olyan plébánián dolgozhat, ahol a lelki vezetők (plébános és káplán) felismerik a laikusok szerepét, elfogadják munkájukat, tisztelik és megbecsülik az igehirdető világi testvért. Ilyen szerencsés helyzetben dolgozunk mi a plébánián. Mi, mert nem én vagyok az egyetlen világi katekéta körzetünkben. S hála Istennek, egymás között is igen jól megértjük egymást. Sajnos, nem minden esetben ilyen a helyzet. 20 évvel a Zsinat után is vannak plébániák, ahol a plébános nem hajlandó együttműködni világi társaival. Nem munkatársakat, hanem vetélytársakat lát bennük. A katekéta nem szorítkozhat azonban csak a hittanórákra. Aki meggyőződéssel és hivatástudattal végzi munkáját, az kapcsolatot akar teremteni az elmélet (hittanóra) és a gyakorlat (keresztény élet) között. Ehhez pedig szükséges, hogy diákjait ne csak az iskolában lássa, hanem szabadidejének jó részét is velük töltse. így remélheti, hogy megszeretik a keresztény közösséget. A katekéta nem végezhet eredményes munkát, ha lelkileg nem tankolja föl magát. Szüksége van tehát lelki közösségre. Olyanokra, akiktől tanulhat, tanácsot kérhet. Főleg három irányból kapok ehhez segítséget. Rendszeresen látogatom a továbbképző tanfolyamokat. Aktív tagja vagyok az egyházközségi tanácsnak. S ezenfelül feleségemmel családi csoportban is résztveszünk. Mindez sok időt és energiát kíván. Ezért fontos, hogy a katekéta felesége is hivő keresztény legyen. Ö is lényegesnek tartsa férje rnunkáját s közreműködjék — lehetősége szerint — az iskolán kívüli tevékenykedésekben. így, s csak így lesz harmónia az élet és a hivatás között. 76
