Szolgálat 67. (1985)
Eszmék és események - Hivatásom: Katekéta (L. K.)
közötti viszony kialakításában látja. A püspök, a pap egy a hívek közül, aki arra kapott küldetést, kegyelmet és hatalmat, hogy testvéreit szolgálja. A helyi egyházak egyik jellemzője éppen az, hogy sajátos problémákkal kell megbirkózniok. Ezért nehéz őket egy nevezőre hozni. A találkozó célja sem ez volt. Azt kívánta, hogy nyíljunk meg egymásnak, ismerjük meg testvéreink életét. Főként pedig — mások példáján elmélkedve - merjük felismerni, mit vár el a mi helyi egyházunktól a Lélek. B. A. HIVATÁSOM: KATEKÉTA Beszámolóm elején szükségesnek tartom megmagyarázni, miért használom a katekéta szót. Hivatásomat ugyanis magyarul inkább hittanárnak szokták nevezni. Azonban meggyőződésem, hogy a görög eredetű katekéta jobban érzékelteti feladatomat. A görög „katékhein“ szó jelentése: élőszó útján oktatni, tanítani. Ami a hitre vonatkozólag azt jelenti, hogy a hitbe, a hit szerinti életbe kell valakit bevezetni. Vagyis nem elég pusztán tanárkodni: csak tananyagra, értelmi fejtegetésekre ügyelni, különböző hittételeket megtanítani. Sokkal inkább arra kell lehetőséget nyújtani, hogy a fiatalember vagy gyermek teljesebb kapcsolatba jusson a hittel. Lehetőséget kell nyújtani, hogy Isten-élményt szerezhessen. így készítjük fel arra, hogy későbbi életében is igénye legyen életét keresztényként alakítani. Ez az oka annak, hogy tudatosan kerülöm a hittanár kifejezést, s helyette a katekétát (legfeljebb a hitoktatót) használom. A II. Vatikáni Zsinat előtt senki sem gondolt volna arra, hogy pár éven belül az Egyház magatartása rohamosan megváltozik a laikusok lelkipásztori működésével kapcsolatban. Lendületes és lelkes laikusok régebben legfeljebb csak álmodhattak arról, hogy a hivatalos egyház által is elismert társak lehetnek az örömhír hirdetésében. A Zsinattal ez az álom valósággá vált. Egyrészt kijelentette, hogy a mai világban szükség van a laikusok lelkipásztori munkájára. Mindjárt rá is mutatott, hogy milyen fontos szerepük volt a laikusoknak az ősegyházban. Másrészt sok egyházmegye megfelelő anyagi alapot is biztosított laikus munkatársak részére. Lehetségessé vált, hogy családos emberek főhivatásként vállaljanak lelkipásztori munkát. Ennélfogva a Zsinat után az igehirdetésben — mint az egyházi élet sok más területén is — új korszak kezdődött. S így nyílt meg számomra is a lehetőség, hogy teljesen beálljak a lelkipásztori szolgálatba. Az igazság kedvéért azonban meg kell jegyeznem, hogy a Zsinat befejezése után jó pár évig még nem gondoltam arra, hogy az aktív apostoli munka lesz fő munkaterem. Az érettségi után kitanultam egy műszaki szakmát. Mikor dolgozni kezdtem, akkor döbbentem rá, hogy élethivatásként nem gépekkel, hanem emberekkel szeretnék foglalkozni. Megváltozott életkörülményeim lehetőséget is nyújtottak erre. Egy baráti beszélgetés volt a fordulópont. Világos75
