Szolgálat 67. (1985)

Eszmék és események - Nemzetközi találkozó a helyi egyházról (B. A.)

ESZMÉK ÉS ESEMÉNYEK

NEMZETKÖZI TALÁLKOZÓ A HELYI EGYHÁZRÓL

(St. Trudo/Brugge, Belgium, 1985. június 2-8)

A meghívottak nagy többsége csak a megnyitó ülésen tudta meg, hogy ennek a zártkörű, de jelentős megbeszélésnek tulajdonképpeni kezdeményezője és szervezője Mile. Christiane Brusselmans, a Lőveni Katolikus Egyetem kate- ketikatanárnője volt. Két évvel ezelőt távoleső, kisebb helyen töltötte a nagyhetet. A lelkész betegsége miatt a hívek váratlanul magukra maradtak. Ennek ellenére — papnélküli istentisztelet keretében — megünnepelték Krisztus halálának és feltámadásának emlékét. Mit tehetnek ilyen esetben a hívők? Mit vár tőlük a bennük élő Lélek? Miként ünnepelhették — hasonló helyzetekben — a hivő közösségek, a századok folyamán, Krisztus titkait? Mit tanulhatnánk a harmadik világ bázisközösségeitől? — Hasonló kérdések érlelték meg a találkozó gondolatát. A Pro Mundi Vita szervezet közreműkcdesével az 5 világrészről kb. 40 résztvevőt (8—8 az egyes kontinensekről) és 20 előadót, szakembert, munkatársat (nagyrészt Európából és Észak-Amerik&tWI) hívtak össze: beszéljék meg, elmélkedjék át, hogyan is éli az az egyház, amelyikhez ki-ki tartozik (főleg az egyházukat képviselő találkozói résztvevők) az evangéliumot.

A csoport tarka képet alkotott nemcsak bőrszínben. A résztvevők különböztek képzettségben, beosztásban és tapasztalatban. 10 püspök illetve érsek (köztük Hume, angol kardinális) mellett 22 nem pap volt jelen (11 nő, akik közül 3 apáca); alig néhány 30 év alatt, legtöbben 40—60 év közöttiek; egyetemi tanár, bázisközösség-vezető, püspökkari titkár, országos lelkipásztori mozgalom megbízottja, plébános (ez utóbbiak között egy zaire-i nem pap), káplán ... Valamennyien jól ismerték helyi közösségüket, a szervezők pedig tudták róluk, hogy szívügyük Krisztus Egyházának terjesztése.

A szorosan vett előadások (naponta legfeljebb 2) főleg történelmi szemszögből vizsgálták a helyi egyházak életét, kialakulását, sajátosságait. Már a pali levelek érdekes különbségekről tesznek tanúságot. Elég összehasonlítani a tesszalonikii közösséget a korintusival. Még jobban szembetűnik a különbség, ha összevetjük az Apostolok Cselekedetei — úgy látszik eléggé idealizált — közösségeit és a Jelenések könyvében felsoroltakat. Egyes esetekben ma már nem is könnyű megállapítani, hogy milyen feladatokra jelöltek ki külön megbízottakat (I. pl. 1Kor 12). Mennyi nem pap tölt be felelős hitoktatói, hitmagyarázói tisztséget a II. és III. században (Jusztinusz, Origenesz...)! Diakónusok és felszentelt diakonisszák végzik a szeretetszolgálatokat... Hamarosan kialakulnak a püspökségek a városi gócpontokban, a plébánosok a vidéklakók gon71