Szolgálat 67. (1985)

Az egyház szava - A szlávok apostola (II. János Pál p. enciklikája)

téve a kinyilatkoztatás fényével. Az egyetemesség igazi alapját ugyanis maga az Úr Krisztus szabta meg ... Ez pedig: Higyjünk mindannyian az egy és szentháromságé Istenben, akit Jézus Krisztus kinyilatkoztatott és, akit az Egyház hirdet a Szentlélek erejével“ (18. p.).

„Az evangélium hirdetése közben Szent Cirill és Metód a szlávoknak előhozott .régit és újat' az Egyház kincstárából. Hithirdetésükkel és katekézisük- kel átadták az örök igazságokat, de ugyancsak alkalmazták azokat az adott történelmi körülményekre“ (20. p.).

Az enciklika VI. fejezete röviden foglalkozik az evangélium és kultúra közötti viszony kérdéseivel. A Szentatya hangsúlyozza:

„Azzal, hogy az evangéliumot így ültették át a népek kultúrájába, szent Cirill és Metód fejlesztették, sőt megalapozták ezen kultúra leikét, de a kultúra sokrétű formáit is... Az egyedülálló és zseniális szláv ábécé elkészítésével sokban és nagymértékban hozzájárultak ugyanis a szláv nemzetek emberi kiteljesedéséhez és az írásbeliség megteremtéséhez“ (22. p.).

A pápai körlevél VII. fejezete előtárja a két — görög és latin — hagyomány és kultúra egymást kiegészítő kapcsolatát. Nagy-Morvaország bukása után (905-906) a görög rítus helyébe ugyanis a latin lépett és maga Bohémia is a salzburgi érsekséghez került egyházjogilag.

„Fel kell figyelni azonban — mondja a Szentatya —, hogy már a tizedik század közepén, szent Vencel idejében, a két rítus elemei kölcsönösen, illetve keverve jelentkeznek, sőt gyakori volt a két nyelv: szláv és latin közös használata a liturgiában“ (23. p.).

A 24. pontban megemlíti a Pápa, hogy a lengyelek eredetileg is a kereszténység „latin formáját“ fogadták el 966-ban. Míg a Balkán félszigeten élő szlávok megtérítését a szent testvérek kezdeményezték. Bulgáriába Cirill és Metód „tanítványai“ vitték a kereszténységgel a cirillbetűt is. A keleti szertartás terjedt el a dákó-román népnéi és a kievi fejedelemségben is.

A Szentatya Cirill és Metód jelentőségét látja abban is, hogy „közös alapokat teremtettek Európában, olyan alapokat, amelyekre az egész kontinens egysége épülhet (25. p.). ... A hithirdetők mindkét csoportjánál, mondhatjuk, Keleten és Nyugaton egyaránt közös volt az Egyház egyetemességének szeretető ... Ebből megint csak az a tanúság — folytatja a Pápa —, hogy az ősibb egyházaknak napjainkban is segíteniük kell az ifjabb egyházakat és népeket identitásuk (önazonosságuk) megőrzésében és növekedésében (26. p.). . • • Egyéni karizmájukat követve, Cirill és Metód nemcsak Európa vallási, hanem polgári és kulturális egységét is építette“ (27. p.).

Ezért a nyolcadik és záró fejezetben kiemeli II. János Pál:

„Szükséges, hogy az egész Egyház ünnepelje fénnyel és örömben az azóta eltelt 11 évszázadot, hogy Rómában felszentelték a szlávok első érsekét, Metódot. Emlékezzünk meg Cirillről, s ezzel a szláv népek bevonulásáról az üdvtörténet fényébe és azon európai népek közé, akik elfogadták az evangélium hírét már az előző évszázadokban“ (28. p.)!

64