Szolgálat 67. (1985)

Az egyház szava - A szlávok apostola (II. János Pál p. enciklikája)

A Szentatya enciklikája harmadik fejezetében kiemeli Cirill és Metód csodálatos küldetését s annak beindulását:

„Az isteni gondviselés szólt a szent testvérekhez a bizánci császár és a konstantinápolyi pátriárka szavával és tekintélyével... Megparancsolta, hogy szenteljék magukat a szlávok missziójának. Hogy teljesíthessék feladatukat, el kellett hagyniuk tekintélyes állásukat, de a szemlélődő életet is. Kiléptek a bizánci császárságból és nekivágtak az evangéliumi szolgálat hosszú útjának... A római főpap háromszor is hívta magához Metódot, s végül a szlávok nagy-morvaországi püspökeként bocsátotta el...“ (8. p.).

Majd II. János Pál idézi Rasztiszláv fejedelem III. Mihály császárhoz intézett sorait: „Sok keresztény tanító érkezett hozzánk Olasz-, Görög- és Németországból, valóban még sincs olyan, aki minket szlávokat bevezessen az igazságba.“ Erre jelentkezett Konstantin (Cirill) és Metód a nemzetek apostola szellemében: „Nincs többé zsidó vagy görög, rabszolga vagy szabad, férfi vagy nő, mert mindannyian eggyé lettetek Krisztus Jézusban“ (Gál 3,28) (9. p.).

Ezután méltatja a Pápa a két szent misszionárius lelkületét: „Mindig a töretlen igaz hitet szolgálták, ... előmozdították a szláv nép javát és az egyetemes Egyház egységét... Új életformákat, eredményre vezető utakat kutattak fel...: lefordították a Szentírást ószláv nyelvre, hűségesen értelmezték a szláv nép szokásait, hagyományait és anyanyelvét" (10. p.) ... Az evangéliumi igazságokat átültették az új nyelvre, ... felhasználva annak képeit és fogalmait... így a hitoktatás új módszerét dolgozták ki..., amihez Konstantin már előre összeállította az ábécét, hogy sziávul is leírhassák azokat az igazságokat, amelyeket hirdetnek és kifejtenek... Ezzel azután Cirill és Metód minden misszionárius példaképe lett“ (11. p.).

A negyedik fejezet a testvérek egyházalapító művét méltatja, s kiemeli az okmány 12. pontja a szlávok apostolainak törekvését, „hogy békés úton építsék az Egyházat és az egy, szent és egyetemes Egyház ismeretére vezessenek... Habár mindkét testvér tudatában volt a szent hagyományok (liturgikus nyelv) ősi mivoltának és törvényes alapozottságának, mégsem riadtak vissza attól, hogy szláv nyelvet használjanak az istentiszteletben... Erre sarkallta őket ugyanis az igazság szeretete és az érett apostoli buzgóság“.

„A két testvér ugyan — folytatja a Szentatya — a keleti birodalom és a konstantinápolyi pátriárkátus alattvalója, munkájukról mégis a római főpapnak adtak számot és hozzá terjesztették fel elbírálásra... így tanúsítva, hogy a Római Apostoli Szék az Egyház látható egységének központja ... Apostolkodásuk minket is az ekumenizmusra buzdít: ... békés kiengesztelődés révén, az egység visszaállítására! ... A tesszalonikii szent testvérek meggyőződése: A helyi egyházakat sürgetni kell, hogy saját javaikkal növeljék a katolikus lelkü- letet... Az egyetlen hit megvallása és a szeretet gyakorlása közben soha sem mentegethetjük a széthúzást, egyenetlenséget és pártoskodást“ (13. p.).

62