Szolgálat 67. (1985)

Tanulmányok - Kereszty Rókus: „Apostoli papság“

azonban soha sem téveszthetünk szem elől: C. G. Jung szerint magunkban hordozzuk a legtöbb baj és probléma okát!

Ajánlott irodalom:

1. Paul M. Zulehner: Priestermangel praktisch, Kösel, München 1983.

2. G. Greshake: Priestersein. Zur Theologie und Spiritualität des prlesterlichen Amtes, Freiburg 1982.

3. A. Rajsp: „Priester“ und „Laien“. Ein neues Verständnis, Düsseldorf 1982.

Kereszty Rókus

„APOSTOLI PAPSÁG“

Gondolatok az újszövetségi papságról*

A II. Vatikáni Zsinat sürgette a Szentírás tanulmányozását, az egész teológia Szentírásra és az Atyákra alapozott megújulását. Sok pap azonban a tridenti papi ideálból kiindulva kereste önarcképét az Újszövetségben. S megrendült, amikor nem találta. Elmondhatjuk, hogy a Szentírás felületes tanulmányozása ténylegesen hozzájárult a II. Vatikáni Zsinat után elharapózó papi hivatáskrízishez. Pedig a Szentírásban megvan a papi ideál teljessége, úgy amint a Szentatyák szerint a Szentírás tartalmazza a kinyilatkoztatás teljességét. De nem tankönyvi tételek formájában, hanem olyasféleképpen, amint a mag leírása tartalmazza a fáét is, hiszen a fa a magban elrejtett entelechia, azaz fejlődési irányelv alapján bontakozik ki. Az újszövetségi Szentírás a Krisztusra vonatkozó apostoli tanúságtétel Istentől garantált írásbeli rögzítése. A benne lefektetett tanítás és a benne tükröződő egyházi rend kezdetei az idők végéig meghatározzák az Egyház és egyházi tanítás fejlődését. Azonban a Szentírás normatív jellege nemcsak nem zárja ki, hanem megkívánja a fejlődést: a Szentlélek fokozatosan vezeti el az Egyházat „a minden igazság“ megértéséhez (Jn 16,13; 14,26). A Szentlélek állandó jelenléte elősegíti, hogy az Egyház minden korhoz közelkerüljön és minden kor nyelvén meghirdethesse az evangéliumot. Az egyházi élet és teológia változásai azonban nem mindig pozitív jellegűek. Az Egyház „felejt“ is a rábízott gazdagságból. Intézményeibe nemcsak visszaélések csúszhatnak be, az intézmények „elöregedhetnek“. Ezért kell ismételten visszatérnünk a Szentíráshoz. Újra meg újra felül kell vizsgálni, hogy az Egyház valóban a Szentírásban rögzített entelechia szerint fejlődik-e. Sokszor kénytelenek vagyunk helyesbíteni az útirányt, megújítani intézményeinket.

* A cikk megírásánál elsősorban a következő műveket használtam föl: Y. M. Congar, „Le sacerdoce de l’Évangile, le sacerdoce aaronique et les sacerdoces paíens" Sacerdoce et laicat devant leur táches d’évangelisation et dé civilisation (Paris: Cerf, 1962); Farkasfalvy Dénes, A Római Levél, Prugg Verlag, 1983; Schreiben der deutschen Bischöfe über das priesterliche Amt (Trier: Paulinus Verlag, 1969).

26