Szolgálat 67. (1985)
Tanulmányok - Teleki Béla: Pap az élet kohójában
éljük is modern papi arcélünket és önazonosságunkat. Ezzel és ezután ágyazódjunk be az életbe. a) Papi aroél és önazonosság Először talán szúrjuk tolhegyre Isten népe egységének gondolatát. Pál ismerteti Krisztus misztikus testét (1Kor 12,12-31), ahol a különböző testrészek: szem, fül, száj ... ugyanazon szervezet tagjai. Nincs fontosabb, fölé- vagy alárendelt. A szervek együttműködésének gyümölcse az egészséges test. Mit jelentsen ez a pap életében? Hallgassunk meg egy vallomást: „Jezsuita barátom egy halom irodalmat hozott a papságról. Rádöbbentem, hogy én is keresztény vagyokl Azóta Ágoston szavai matatnak fejemben: .Megrémít, hogy mi vagyok számotokra, de vigasztal, ami veletek vagyok. Püspök vagyok számotokra, veletek pedig keresztény. Az első hivatal, a második kegyelem. Az előző veszély, az utóbbi üdv!‘ Mekkora megnyugvás: keresztény vagyok, az Isten népének tagja!“ Mi a pap szerepe a hívek közösségének egységében, a sok felelős laikus között? A felszentelt pap, mindenekelőtt, a misztikus test Krisztus-arca. Régen ezt a bibliai igazságot ezekkel a szavakkal adtuk vissza: Ö az „alter Christus“. A Zsinati tanítás szerint is a szolgálati pap jeleníti meg állandóan Krisztust a hivő közösségben az egyházi rend erejével (LG 10, SC 7). Először is az állandó odafordulással az Atyához, ahogy ezt az Or Krisztus tette. Ebben az értelemben válaszolták meg a francia keresztények a kérdést, milyen legyen a modern pap: SZENT! A felszentelt pap ugyanis Isten népének az a tagja, aki állandóan Jézust éli: az Atyára néz, reá hallgat, mindent őrá bíz. A laikusok és a szolgálati papok egységének bibliai követelményéhez tartozik a papság egysége. Nem hiszem, hogy egy paptárstalan lelkész élheti a hívek közösségével való egységét. Milyen a papok egységének bibliai képe? Főpapi imájában imádkozik Jézus papjai, valamint papjai és hívei egységéért: „Legyenek mindnyájan egy. Amint te, Atyám bennem vagy és én benned, úgy legyenek ők is bennünk!“ (Jn 17, 21-22). Ebben az értelemben lelkesít az Apostol is: „Tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy egyetértetek, ugyanúgy szerettek és közös lelkesedéssel ugyanarra törekesztek. Semmit se tegyetek vetélkedésből vagy hiú dicsőségvágyból... Senki ne keresse csak a maga javát, hanem a másét is. Ugyanazt a Ielkületet ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban volt“ (Fii 2,2-5). Milyen fontos alapelvek és életerények ezek a papok egymásközötti és a hívekkel való egységének ápolására! Együttműködhet-e a pap paptársával, a pap a laikusokkal ezek hiányában? Ugyancsak a pap az továbbá, aki állandó kapcsolatot épít és ápol az Atya és az emberek között. Másszóval, közösséget teremt: embereket gyűjt és őriz is meg az Atyának, mint ahogy ezt Jézus tette: „Amíg velük voltam (Atyám), megőriztem ő'ket a nevedben, akiket nekem adtál. Megőriztem őket, senki más nem veszett el közülük, csak a kárhozat fia“ (Jn 17,12). Egyéb23
