Szolgálat 67. (1985)
Tanulmányok - Teleki Béla: Pap az élet kohójában
Még, ha feltételeznénk, hogy a laikusok „csak segítenek“, nem jobb, ha valamiben közreműködnek, mintha csak vezettetik magukat? De talán mégis helyesebb másként vélekedni a laikusokról, hisz krisztusi és egyházi megbízatásuk, küldetésük van az apostolkodásra. Azt sem tévesztheti a pap szem elől, hogy a celibátus mellett a szentmise bemutatása és a szentségek kiosztása is elsődleges papi feladata. „Olyan vagyok, mint a bábjátékos. Könyörgöm a laikusoknak, hogy tegyék meg ezt, vagy azt. Míg valakit megkérek, helyesebben, finoman kény- szerítek, addigra régen elvégezhettem volna a feladatot. Könnyű volt papos- kodni a korintusi egyházban (1Kor 12,13-14): a Lélek megadta a karizmákat s a hívek maguktól működtek. Különben is régen minden egyszerűbb volt. Évente egyszer összehívtam a képviselőket, eléjük terjesztettem terveimet s ők bólintottak. Be volt fejezve. Ma pedig temérdek idő rámegy a tanácskozásra“ - mondja ki a véleményét egy lelkész. A korintusi hívek karizmáit valakinek csatornázni is kellett. Természetesen az emberekkel együttműködni: a Szentlélek adományait fölfedezni, összefogni és a cél felé lendíteni külön művészet. Lehet, hogy ezt nem tanultuk meg, vagy nem sok figyelmet szenteltünk neki. Nem tanulhatnánk egy kicsit Jézustól? „Káplán helyett — vall a következő plébános — laikus teológust nevezett ki mellém püspököm. Hálás vagyok érte, mert sok mindent jobban elvégez, mint volt káplánjaim. Az igazság viszont az, hogy ő végzi a szebb munkát: foglalkozik a gyerekekkel, látogatja a családokat és betegeket, fogadja a híveket és végzi a lelkipásztori beszélgetést. Az enyém a mise, gyóntatás, temetés. Püspököm neki nem engedélyezte, pedig a szomszéd plébánián már laikus temet.“ Lassan érünk messzire! Érnem kell nekem, a plébánosnak, de a hivő közösségnek is. Sőt a népi bölcsesség szerint: a helyzet is érik! Másrészt, tényleg karöltve dolgozom-e laikus munkatársaimmal? Miért nem a mise a legszebb pl.? Vagy, ki zárja el a plébánost a családlátogatástól? S hamár a népi bölcsességnél tartunk, említsünk még egyet: Jó kifogás sosem volt rossz! Mindig jók, hasznosak kifogásaink? 3. A papi önazonosság lehetőségei „Azonnal megszűnik a plébánoskodó papság krízise csak oldják fel a kötelező cölibátust“ — hangoztatják főképp az Egyháztól elidegenedett körökben. De elég általános a következő kitétel is: „Szüntesse meg a hierarchikus fel- építettségét s eltűnik a katolikus egyház problémáinak jelentős része.“ Az egyik megoldást sem tartom biztatónak. Valószínűleg túl sokat követelnek és eredménytelenek maradnának. Gondoljunk pl. az ortodox egyházak paphiányára és egyéb nehézségeire. Pedig nősülhetnek papjaik. Idézhetnénk a „nem hierarchikus“ kisebb egyházakat (szektákat) sikoltó kríziseikkel. A papi élet nehézségeit inkább eloszlatjuk vagy legalább enyhítjük, ha tisztázzuk majd 22
