Szolgálat 67. (1985)

Tanulmányok - Teleki Béla: Pap az élet kohójában

szentírási pásztor-nyáj képhez, ahol a pásztor nem hajtotta, hanem vezette nyáját, előljárt, és ahol együtt jártak, együtt keresték a legelőt (Jn 10,1-16). így talán érthető is, hogy a felszentelt pap kötelessége: teljesítse tanítói, meg- szentelöi és kormányzói feladatát a diakónusokkal és laikusokkal karöltve (c. 519). Sőt mindenben kérje és vegye igénybe a laikusok közreműködését (c. 529). Nem széphangzású húrok pengetéséről van itt szó, hisz a Kódex előrelátja azon papok más beosztásba helyezését, akiknek nem sikerül a hívekkel együtt lelkipásztorkodni (c. 1741, 4°).

Az 1918-as Kódex még eltiltotta a laikusokat az igehirdetéstől (c. 1342/2), hisz ez kifejezetten papi hivatal. Az új kódex itt is módosít: laikusok is prédikálhatnak, tarthatnak homíliát (c. 766)! Emellett, régen „joggal“ tartotta magát a plébános szinte kizárólagos vallási nevelőnek. Itt is megrendülhet biztonságérzete, mert a Kódex kihangsúlyozza, hogy „a szent tudományokat laikusok is taníthatják“ (c. 229), a hitoktatás viszont kötelessége a szülőknek és más laikusoknak (c. 772/2). Igaz, hogy ez nem ellenkezik, sőt nagyon is megegyezik az Egyház ősi tanításával és hagyományos gyakorlatával, de fejlődésének ezelőtti lépcsőfokán az intézményesítés szeleitől feszült az Egyház bárkájának vitorlája. Pedagógiailag is előnyös, ha a katekézist nem süllyesztjük le az iskolai tantárgy szintjére, mert többről van szó: a krisztusi életet kell elsajátítaniuk a hittanosoknak.

Papjaink felségterülete volt a liturgia. Ez a talaj is mintha kicsúszott volna lábuk alól, mert a megszentelés a „többi híveknek“, „különösen a szülőknek is feladata (c. 835). Liturgiái ünnepléseken elnökölhetnek lektorok, akolíták vagy más laikusok: vezethetik az igeliturgiát vagy más imádságos összejövetelt, keresztelhetnek és áldoztathatnak (c. 230), szentségkitételt és szentségbetéteit végezhetnek (c. 943), házasságra készíthetik a fiatalokat, sőt az Egyház nevében asszisztálhatnak a házasságkötésnél (c. 1112), betegekhez vihetik a szent útravalót (c. 911/2) és egyes szentelményeket is kioszthatnak (c. 1168), pl. temethetnek. Az sem könnyít az elbizonytalanodott papon, hogy a laikusok mindezt „csak a püspök megbízásából tehetik“, hisz a pap is a püspök nevében és képviseletében működik (c. 519). Ugyanakkor mekkora előnyt jelenthet az Isten Népe számára ez a lehetőség, különösen a paphiány érájában. A keresztség erejével mindannyian „Jézus Krisztusban élünk“ (Róm 8,1). Krisztus tehát a minden keresztényben működő pap. A pap és hivő „gyümölcse a megszentelődés“ (Róm 6,23), aminek eszköze és gyakorlása az istentisztelet, liturgia. Mindezt elég világosan tudjuk s a társadalmi változások és a nyomukban járó egyházi rendelkezések mégis nyugtalaníthatnak, bizonytalanná tehetnek.

2. Kiváltott aggályaink (

Ahhoz, hogy jobban megértsük önmagunkat, a papot, használhat, ha áttekintjük, hogyan fogalmazódnak meg félelmeink, aggályaink, hogyan mondjuk

20