Szolgálat 67. (1985)

Tanulmányok - Teleki Béla: Pap az élet kohójában

Helyzetünket csak nehezíti a világméretű pap hiány ténye. Csomó elégedetlenségre ad okot a papok soraiban is: „Nem győzöm a munkát. Két plébániát plusz vikáriával ellátni emberfeletti“ — halljuk a panaszt. „Nincs időm elmélkedésre, továbbtanulásra, olvasni is képtelen vagyok“ - kesereg a másik. „Kénytelen vagyok a liturgikus funkciók elvégzésére szorítkozni, de még arra sem készülhetek fel illendően“ — mondja a harmadik. Hallottam már pánikszerű kifakadást is: „Nem sokára becsukhatjuk a templomokat, nem lesz pap, aki ellássa a híveket“. Egy bizonyos: szorongat a paphiány! Vagy ez csak az egyik nézőpont? Nem mondhatjuk-e úgy is, hogy a paphiány új távlatokat és lehetőségeket kínál fel, nyitogatja papjaink szemét? Közelebb kényszerít bennünket az ősegyház életformájához, ahol a hívek nemcsak ellátottak, hanem ellátók is!

b) Egyházi rendszabályok

Egyházunk mindig az adott világban élt és igyekezett, több-kevesebb sikerrel, lépést tartani a fejlődéssel. Ma sem óhajt a társadalmi valóság után kullogni, de főképp nem szeretne kimaradni a társadalmi tényezők névsorából. Ezért igyekszik beágyazni a krisztusi valóságokat a konkrét, társadalmilag is meghatározott életfolyamba. Az egyházi rendszabályozások is ide tartoznak. Habár kiválthatják a „még ez is" élményét. Azaz, az egyházi előírások megzavarhatják papjainkat és erősíthetik a társadalmilag előidézett bizonytalanságukat.

Pl. hogyan találja fel magát a pap „a hívek közösségében“ (c. 517/1), ami az új kódex (egyházi törvénykönyv -1983) szerint nem más, mint a plébánia. Nem „területi vagy kormányzati egységről“ van most szó mint eddig; a híveket hangsúlyozzuk, azoknak is a közösségét. Mi a szerepköre ebben a plébánosnak? Egyáltalán mit jelent az, hogy „plébános"? Igaz ugyan, hogy a „hívek közösségéért" elsősorban a felszentelt pap vagy papi közösség „felelős a püspök előtt“ (uo.), de „plébános“ lehet a diakónus vagy laikus személy, illetve diakónusok vagy laikusok csoportja is (c. 517/2). Ami elgondolkodtat, mindezek az „Egyház nevében végzik feladatukat“ (c. 1282). Hol van tehát a felszenteltek sajátságos helye?

Valamikor a plébánia a pap hivatala, működési területe volt. Az új kódex a hívek tevékeny közösségeként látja a plébániát.

Eddig a lelkész volt a pap, próféta és kormányzó, ma már egészen világos és vitathatatlan, hogy a hívek is részesültek Krisztus papi, prófétai és kormányzói hatalmából (c. 204/1). Érthető a zavar a pap lelkében. A régi egyházképben ugyanis „terelgetnie kellett a nyáját“, az új megközelítés szerint, a pásztor és a nyáj kapcsolata a közreműködés (c. 209). Nincs alá- és felérendeltség, a hívek helye ott van a „felszentelt szolgák" mellett „az egyházi szolgálatoknál és feladatoknál“ (c. 228), olyannyira, hogy egyházkormányzati és juriszdikciós megbízatásokat is végezhetnek (c. 129). Nem áll ez közelebb a

19