Szolgálat 67. (1985)
Tanulmányok - Walter Kasper: Papi lét és küldetés
el önkényesen a beszédfonalát. Az egyháziasság lényegénél fogva feszültséggel jár. Ha az egész Egyházat s benne az egyesek létét útnak, folyamatnak fogjuk fel, akkor egyaránt ki van zárva az előremenekülés egy utópikus eszmei egyházba és a visszamenekülés az egészségesnek vélt hagyomány eldorádójába. A Lélek az Egyház minden szakaszában működik. Ma, a jelen Egyházában is, minden probléma és ellentét mellett. Ezért maga az egyházi hagyomány is folyamat. Nem végződik egy pontban pl. X. vagy XII. Piusszal, ahogy egyesek gondolják. Sem az Újszövetséggel, illetve a konstantini időkkel, ahogy mások vélik. Mind a szélsőséges tradicionalisták, mind pedig a szertelen progresszis- ták tévednek egyházképükben s az egyházi hagyomány értelmezésében. Tartsunk ki a ma Egyháza mellett, annak minden megoldatlan problémája s szinte kibírhatatlan feszültsége ellenére. Ehhez a valós Egyházhoz szól papi szolgálatunk. Ennek a tényleges Egyháznak szól a jövő ígérete. Reménykedő tekintet Mindez reményteljes szemlélethez vezet bennünket. De nem jelenti, hogy a bevezetőben említett problémákat egyszerűen eltussoljuk. A remény nem olcsó optimizmus. A remény helytáll a problémákban és megpróbáltatásokban. Remélhetőleg észrevettük fejtegetésünk folyamán, hogy a krízis tagadhatatlan nyomai mellett, számos és többrétű a remény jele is. Újra feléledt az élet értelmének s Istennek keresése, hatalmas a vágy Jézus után, feltűntek a lelki megújulás különböző útjai. Úgy látszik, túljutottunk már az utóbbi évek egyoldalúan szociológizáló és politizáló szempontjain. Halmozódnak az ismérvek, hogy hamarosan nem panaszkodhatunk: kevés a vallási érdeklődés. A kérdés inkább az: képesek az egyházak hiteles és meggyőző feleletet adni ezekre az újraéledt vallási kérdésekre? Képesek gyümölcsöztetni a lelki megújulást? Ezen feladatok megoldásánál kell helytállnia az egyházi tisztségeknek a közeljövőben. Tévedés lenne azonban azt hinni, hogy a megoldást csak a régi álláspontokhoz való ragaszkodás, illetve a változások mellőzése hozza meg. Egyaránt szükség lesz cselekvésre és elmélkedésre. Az új lelkipásztori feladat értelmi és lelki éberséget követel: bátorságot, lelkipásztori „hatodik érzéket“ és képzelőerőt új, eddig szokatlan kérdések boncolgatásához. Mindenekelőtt részesítsük előnyben az evangélium kérdéseit és feleleteit a módszertani, szabályzati és szervezési kérdésekkel szemben. Ha ez sikerül Isten kegyelméből, akkor előfordulhat, hogy a kevés pap tanúsága ismét sokakat meggyőz: Van jövője a papi hivatásnak, érdemes vállalni, éppen azért, mivel egész embert követel! Isten Jézus Krisztusban kinyilvánított titka — az Egyházban működő Lélek erejével — ma is hatalommal teli jelenlét a világban az emberiség javára. Hálásak lehetünk, hogy szolgáinak és gondnokainak hívott bennünket. (Geist und Leben, 51, 1978) 16
