Szolgálat 66. (1985)
Eszmék és események - II. János Pál a Benelux államokban
nem. Azt gondoltam magamról, hogy érzem, értem szívvel, lélekkel és ésszel amit a pápa mond, de ugyanazzal a szívvel értem, érzem azoknak a kívánságait, kéréseit, fájdalmait is, akik „kritikus lojálisok"-nak nevezik magukat. Simonis érsek szavait „mellre szívták“, miszerint a „gideon banda hagyja el az egyházat“. Erre teljes meggyőződéssel azt kiáltják (lásd Maliveiden utcában rendezett „Az egyház másik arca“ gyűlést) május 8-án: Mi az egyházat nem hagyjuk el! Nem én vagyok az egyetlen, aki rettenetesen szenved. Mi miatt? Az Egyház miatt? Saját magunk emberi széttépettsége miatt? Az tette rám a legnagyobb benyomást Maliveldenben, amikor a szónok felsorolta mindazt, amit az Egyház szemére vetnek, közben újból és újból felkiáltott: Az Egyház pedig mi vagyunk! Ez, a látogatást megelőző rendezvény nem volt méltatlan tüntetés. Rengeteg ismerőst is láttam ott. Hűséggel és ragaszkodással akarják az egyházon belül megélni az evangéliumot embertársaik, önmaguk és a világ javára. Kérik, ne zárják ki őket a közösségből, ne tartsák távol az egyház fejétől. A látogatás alatt az ún. utcai érdeklődés legtöbb helyen a várakozáson alúl maradt. Magyarázzák rossz idővel, a hatalmas biztonsági intézkedésekkel, a sok figyelmeztetéssel, hogy mennyi útvonalat zárnak le stb. Tény, hogy sokan tudatosan nem mentek el „nézni“. Az utrechti szentmisén azonban több mint 20.000 ember vett részt lelkesen. Mi is ott voltunk. A mise előtt a pápa találkozott különféle csoportokkal, társadalmi szervekkel. Egy-egy óra jutott mindegyiknek. Szószólóik szépen, fegyelmezetten és komolyan szóltak saját munkakörükről. A pápa feszült figyelemmel hallgatta. Közvetlen válasz természetesen nem volt a kérdésekre. Nagy hatással volt ránk, hogy a pápa milyen jól és érthetően olvasta fel holland beszédeit. Személye mindenkit megnyert, bár beszédei egyeseknek fájdalmat is okoztak. így pl. sokaknak fájt a kijelentés, hogy az emberek a válással a legkényelmesebb utat választják. Váratlan öröm volt viszont, amikor a Szentatya nyíltan beszélt a lelkipásztorkodásban résztvevő civilekről. Elismerte létjogosultságukat, dicsérte munkájukat. Hollandiában bizonytalanság uralkodott efelől, hisz msgr. Gijssen limburgi püspök pl. egyetlen pasztorális munkatársat sem alkalmaz. A külföldi újságok különös előszeretettel hangsúlyozták a kellemetlen jeleneteket. Utrechtben valóban volt tüntetés, de komoly beszámolók szerint ezt a „hivatásos csürhe“ vezette, akik minden alkalmat megragadnak, hogy garázdálkodjanak. A televízió lehetővé tette, hogy az egész látogatást nyomon követhessük. Az esti összefoglalók és kommentárok higgadtak és tárgyilagosak voltak. Ennek ellenére mindannyiunknak még rendszereznünk és elmélyítenünk kell, mit is jelentett nekünk Hollandiában a pápai látogatás.“ G. Kranenburg Luxemburg, II. János Pál május 15—16-i látogatásának színhelye, kis ország. 360.000 lakosának 95% katolikus. Jelentőségét emeli, hogy az Európai Közösség intézményeinek, Bruxelles után, 2. fővárosa. 79
