Szolgálat 66. (1985)
Eszmék és események - II. János Pál a Benelux államokban
ESZMÉK ÉS ESEMÉNYEK II. JÁNOS PÁL A BENELUX ÁLLAMOKBAN (1985. május 11-21.) A pápa eddigi külföldi lelkipásztori útjai között egy sem mutatott ekkora ellentéteket mint a legutolsó. Munkatársaink beszámolói jól tükrözik a különböző hangulatokat, nem változtattuk meg őket, nem próbáltuk egységes összképpé simítani. Mozaik részletek a világegyházból: elgondolkoztatnak, imádságra késztetnek. Hollandiát, a háború előtt, a rend, szervezettség és hűség egyik jelképének tekintették. A katolikusok is „tömött sorokban“, püspökeik irányítását követve, zárkóztak fel hitük gyakorlásában, és küldtek misszionáriusokat a világ minden tájára. Ma — mondotta R. Lubbers, az elkötelezett katolikus és kereszténypárti miniszterelnök a pápához intézett köszöntőjében — a pluralizmus és a türel- messég „két hatalmas folyóként árasztja el az országot“. Mindenfelé tapasztalható a tekintéllyel szembeni lázadás. A polgári hatóságoknak éppúgy szembe kell nézniük vele, mint a pápának. A katolikusok jelentős százaléka tudatosan vállalja hitét és tevőlegesen igyekszik részt venni az egyház és a társadalom életének alakításában. Ennek következtében sok mindent megkérdőjelez. Új magatartást követel a lelkipásztorok, püspökök választásánál, az ekumenizmus, a más vallásúakkal való kapcsolat terén és az erkölcsi élet különböző kérdéseiben. Főként a legutolsó püspöki kinevezéseket fogadták egyesek megrökönyödve. A lakosság másik része azonban aggódva szemléli a szabadság helyébe lépő szabadosságot, a papi és szerzetesi hivatások (egy-két egyházmegyét leszámítva) rohamos csökkenését, a tanításban eluralkodó bizonytalanságot. Napirenden vannak a különböző áramlatok összecsapásai. A pápa április 9-i televíziós üzenetében már mondta: „Tudom, sok a feszültség egyházatokban.“ Lubbers miniszterelnök pedig, a már említett köszöntőben nem titkolta: „Rómát a hollandok nagyon távolinak érzik.“ A Szentatya látogatását egyes mindennel ellenkező csoportok meg akarták akadályozni, illetve zavarni. Ez nem sikerült. A látogatás — az egyéb országokból ismert programpontokkal: hatóságokkal folytatott beszélgetések, betegek, papok, világi apostolok ... részére tartott istentiszteletek stb. — végül is a vártnál jobb légkörben zárult. A belső feszültséget és megosztottságot jól jellemzik a következő sorok: „Neki ülök írni, úgy ahogy jön. Nehéz, mert rengeteg gondolat kavarok bennem, és nem tudom, hogyan rendezzem. Tulajdonképpen az elmúlt 25 esztendő minden élménye, keresése, találása, jó és rossz benyomása éled fel ben78
