Szolgálat 66. (1985)
Az egyház szava - Elérkezett a második evangelizálás órája (A pápa a belga püspökökhöz)
az ember üdvére van rendelve ... Egyes tévedéseket a nevükön kell neveznünk, a hit egyes felújított tételeit pedig el kell mélyítenünk. Tudom, hogy erőtök színe-javát szentelitek az igehirdetés szolgálatának ho- miliáitokban és különféle utasításaitokban, pásztorleveleitekben, megnyilatkozásaitokban és a hívekkel történő számos találkozástokban. De a tulajdonképpeni probléma az, hogy hogyan nevelhetjük mély hitre az egész hivő népet. A felelet: segítsétek papjaitokat, szerzeteseiteket, keresztény nevelőiteket, hitoktatóitokat — akik sokan vannak —, hogy a hit hiteles nevelői legyenek. Legfőbb gondotok legyen, hogy szilárd, igényes és teljes tanbeli képzést kapjanak; mély hűséget ébresszetek bennük az igazi tanító tekintély (magisztérium) iránt, mert azt a hitet kell továbbadniok, amit kaptak. Az Egyház iránti szeretettel és felvilágosult buzgalommal hirdessék azt a hitet, amelyet maguk is törekszenek élni. Legyen gondotok a katekézisre minden szinten: a gyermekeknél az iskolában, a szentségekre való felkészülésnél, a fiatalok között, a felnőttek számára. így remélhetjük, hogy érett hitük lesz a keresztényeknek, nem kapja föl őket a minden oldalról fújú tanok szele és megértéssel kezdhetnek „üdvös párbeszédet“ elszakadt testvéreinkkel, a keresőkkel és a hitetlenekkel.“ A megszentelés feladatainál a pápa arra buzdította a püspököket, hogy segítsék híveiket a jó imádságra és a szentségek gyömölcsöző felvételére. A jó pásztor mintájára pedig vezessék az Isten népét. ......Az egység gondozása fontos része a püspöki tevékenységnek. A II. Vatikáni Zsinat után nem minden hivő halad ugyanabban a lépésben. Egyesek nosztalgiából vagy pedig türelmetlenségből megelégedettlenek. Mások társadalmi származásukkal, lelkipásztori módszereikkel vagy kulturális különbségeikkel összefüggő okokból vitáznak egymással. A püspök feladata, hogy elhárítsa az egyenetlenségre és botrányra vezető indítékokat, megtanítsa egyházmegyéje híveit egymás megbecsülésére. Szeressék, fogadják el egymást a különbségek ellenére is, és egymást kiegészítve működjenek közre. A püspöknek ügyelnie kell, hogy különcködő csoportok ne sajátítsák ki maguknak a lelkipásztorkodást. Az apostolkodás mindig mindenkire irányul, és mindenki közreműködését kívánja. A nyáj pásztora a püspök. Ö a béke megteremtője. Ahol bizalmatlanság, pártoskodás vagy törés üti fel a fejét, ott ő biztosítja az egység szolgálatát, mert a szeretetet hirdeti, a keresztényeket a hit alapvető tanai és az igazság köré gyűjti egybe.“ A szentatya ezután kifejezetten a papokhoz is fordult. Velük ugyanis csak Beauring- ben (Belgium legfontosabb Mária-kegyhelyén), találkozhatott. így most újból kiemelhette, hogy a püspöki hármas küldetés rájuk is áll, s intette őket: „Szabaduljatok meg azoktól az elméletektől, amelyek egy adott pillanatban felmerültek és fenséges önazonosságtokat (identitástokat) szétbomlasztják. Ne szűkítsétek le papi tevékenységteket egyszerű hivatalnokoskodásra, azzal az ürüggyel, hogy a világiak is annyi feladatra kaptak hivatást az Egyházban. A világiak csak olyan papokkal együtt tölthetik be küldetésüket,' akik egész életüket, lényüket — testüket szívüket és lelkűket - az Úrnak és az ö szolgálatának szentelték.“ 74
