Szolgálat 66. (1985)

Az egyház szava - Elérkezett a második evangelizálás órája (A pápa a belga püspökökhöz)

mezték és rosszul alkalmazták azokat, ott zavart és megosztást okozhattak, és nem akadályozták meg a lelki ellanyhulást. Ahelyett, hogy sopánkodnánk a nehéz körülmények miatt, orvosoljuk a keresztények gyengeségeit. Más szóval: dolgozzunk, hogy építsük hitünket és minden kortársunknak hirdessük az evangéliumot. Az ember azonban nem elszigetelt lény, társadalmi befolyások hálózatában él, amit a tömegtájékoztatási eszközök csak fokoznak. Éppen ezért, helyre kell hozni a társadalom keresztény talaját is.

Amikor erről a keresztény talajról beszélünk, akkor a különböző keresztény szervezetekre gondolunk. Tudom, hogy országotokban - az alkotmánytól biztosított szabadság keretein belül — nagy a számuk és jelentősek. Az élő és szabad egyház normális jelei. Ezek a szervezetek nemcsak lehetővé tették, hogy a katolikusok lelkiismeretűk szava szerint erősítsék hitüket. Lehetőséget nyújtottak arra is, hogy tanúskodjanak és jótékonyan közreműködjenek a társadalommal pl. az oktatás, az egészségügy és a kölcsönös segítés terén. Ma is megvan létjogosultságuk. Tiszteletben tartják más csoportok kezdeményezéseit, nem vetélkednek velük, minden szektásság és minden gettószellem nélkül. Ez a harmónia gazdagság egy olyan társadalomban, amelynek helyes fogalma van a közjóról, és amelyben ki-ki szabadon közreműködik.

Mindenesetre a katolikus szervezetek nem jelentenek záróvonalat: a keresztények számára fontos, hogy tanúskodjanak és dolgozzanak nem vallásos szervezetekben is. A lényeg az, hogy hiteles keresztényeket képezzünk, mindent megtegyünk támogatásukra. Ilyen összefüggésben akarok elmélkedni veletek a hármas küldetésről, amelyet a püspökszenteléssel kaptunk: oktatni, megszentelni és kormányozni. Tudom, hogy ismeritek ezeket. Sokszor meg is csodáltam és csodálom annyi belga püspök buzgóságát. Ha mégis beszélek erről, munkatársaitokra gondolok, akik veletek együtt a hit mesterei, a szent titkok kiszolgáltatói és pásztorok.

Első feladatunk, hogy tanítsuk a hitet (vő. Lumen Gentium, 25; Christus Dominus, 12-14) ... Nem határozhatjuk meg a másik meggyőződését. Ez az illető kedvező és kedvezőtlen körülményeitől befolyásolt szabadságától és Isten kegyelmétől függ. De legalább legyünk a „hit hírnökei“, „hiteles tanítók“, „a lelkiismeretek vezetői", hogy az evangélium fénye világosan és meggyőzően ragyogjon ... A hit lényeges elemeit kell hirdetnünk azoknak, akik még csak a küszöbig értek el (s ma sokan vannak). Ugyanakkor Krisztus teljes misztériumát, az Egyház teljes tanítását kell elmélyíteni. Tiszteletben tartjuk a hit letéte- ményét, amelynek őrizete feladatunk. Újat és régit kell kiemelni belőle, a jelen kor kérdéseinek megfelelően és a rendelkezésünkre álló modern eszközök felhasználásával.

... Kortársaink nem mindig kapcsolják össze az erkölcsösséget a személyes istenhittel; könnyen szétválasztják az emberekre vonatkozó parancsokat az Istenre irányulóktól. Istenközpontú szemléletbe kell bevezetni őket: a keresztény humanizmus a teremtő és megváltó Istenre épül. Minden földi valóság

73