Szolgálat 66. (1985)

Az egyház szava - Elérkezett a második evangelizálás órája (A pápa a belga püspökökhöz)

ELÉRKEZETT A MÁSODIK EVANGELIZÁLÁS ÓRÁJA

II. János Pál beszédéből a belga püspökökhöz

A Szentatya emlékeztette a belga püspököket az első missziónáriusok fáradozásaira, akik elvetették a hit magvát; a középkorban oly jelentős németalföldi keresztény kultúrára; végül a Belgiumból származó számos hithirdetőre. Nem száradhat ki tehát — mondotta — ez a gyümölcsökben oly gazdag kereszténység, bár elérkezett a második evangelizálás órája.

„Valóban új evangelizálási szükségletekkel álltok szemben országtokban. Soha nem látott és mindennél keményebb feladatnak tűnhet. A papok és hívek egy része elcsügged, amikor látja a „pluralista társadalom“, a „szekularizáció“ (az elvilágiasodás), a vallásos intézménytől való eltávolodás kihívását. Tudom, ti püspökök, tisztánlátók, figyelmesek, leleményesek maradtatok ezekkel a kihívásokkal szemben. Semmiképpen sem kapituláltatok.

Tisztánlátók vagytok: megvizsgáljátok a tényállást — felmérések és statisztikák segítségével — és tudatosítjátok milyen okok nehezítik meg, hogy az ember higgyen a személyes Istenben, elkötelezze magát a keresztény tanítás teljességének és erkölcsi követelményeinek, tárgyilagosan alakítsa lelkiismeretét, továbbadja hitét és a keresztséget gyermekeinek, rendszeresen résztvegyen a szentmisén és a kiengesztelődés szentségén, életét Krisztus és az Egyház kizárólagos szolgálatára szentelje.

Egyik nyilvánvaló nehézség a társadalom és az életfelfogás változása. Gyakran minden előkészület nélkül, teljes erővel zúdulnak a legkülönbözőbb szellemi áramlatok a fiatalokra és felnőttekre. A fogyasztásra berendezett társadalom és a szabad, gazdag nyugati országok nagyrészében kínálkozó könnyű gyönyörök az anyagi világra szűkítik le látószögünket és elszoktatnak az áldozatvállalástól. Ugyanakkor a látszólag ellentétes állapotok is felkavarják a valláshoz való hűséget és annak gyakorlását. Ilyenek: az olyan munkaritmus, amely főleg a nőkre gyakorol rossz hatást, a gyökértelenség, lakásproblémák és súlyos munkanélküliség.

Ezek az tények azonban csak többé-kevésbé kedvezőtlen körülmények, nem pedig igazi okok. Ne szűkítsük tehát figyelmünket csak ezekre. Bizonyos értelemben nem súlyosabbak, mint amelyeket századokkal ezelőtt is tapasztaltak a hithirdetök. A világ egyéb egyházainak nehézségeinél sem nagyobbak, főként ha azok még megfelelő eszközökkel és szabadsággal sem rendelkeznek.

Inkább a lelki okokra figyeljünk, amelyek az emberek és családok belsejéből erednek. Főleg a hit, lendület, képzés és a vallás támogatásának hiányára. Igen mély és fontos válság ez. Ma egyesek emberségük nevében akarják elvetni Istent. A szekularizáció önmagában véve jelentheti az evilági és a természetfölötti jogos megkülönböztetését (1. Gaudium et Spes, 36.), de veszélyessé válik, amennyiben magát az Egyházat, illetve a papi és a szerzetesi életet érinti. A II. Vatikáni Zsinat alapvető elveket és eszközöket nyújt, hogy megfelelően megújulhassunk a lelki életben. De ahol rosszul tanulmányozták, rosszul értel72