Szolgálat 66. (1985)

Tanulmányok - Puskely Mária: Szentháromságról nevezett Boldog Erzsébet

mindent szépnek, boldogítónak találok. Megtapasztaltam, mennyire átalakít ez a Szeretet. Könnyebbé, „sikeresebbé“ vált a küzdelem indulatos természetemmel.

Még azon az áldott napon, délután, meglátogattuk a kármelt. Jézusról nevezett Mária anya nevemet magyarázva ezt írta egy kis kép hátára: „Neved misztériumot rejt. Gyermekem, szíved ezen a földön Isten, a szeretet Istenének háza.“ Nos, ez a gondolat, hogy szívem a Szentháromság „házikója“, állandó lakóhelye, egyre mélyebb gyökeret vert bennem, mígnem majd egész életem misztériumát összefoglalta. Ebben az időben már hallottam valamit Szienai Szent Katalinról, tudtam, hogy szívesen vonult vissza szíve kis kamrájába, hogy ott Mesterével időzzék és örömére legyen. Ezt próbálgattam én is.

Két házitanító járt hozzánk. Szívesen tanultam, de legboldogabb akkor voltam, amikor ismét leülhettem a zongorához. Naponta hosszú órákat töltöttem a hangszer mellett, közben kijártam zeneórákra. Mindig nehezen fogtam neki az otthoni házi feladatoknak, de — hogy Guite-nek jó példát adjak —, igyekeztem azokat is jól megcsinálni. A helyesírás soha nem volt erős oldalam, a pontozás meg örök életemre „pontatlan“ maradt. Ha jól emlékszem, 14 éves lehettem, amikor egyszer házi dolgozatként önmagamat kellett jellemeznem. íme a portré:

Kicsit kényes téma, hogy az ember megrajzolja lelki és erkölcsi arcképét, de összeszedem bátorságomat és munkához látok . . . Büszkeség nélkül megállapíthatom, hogy személyiségem mindent összevetve nem ellenszenves. Barna vagyok, koromhoz képest elég magas, azt mondják. Csillogó fekete szemem van, sűrű szemöldököm komoly külsőt kölcsönöz. Egyébként személyem jelentéktelen. Elbűvölő lábaim miatt, mint Bertha királynét, engem is hosszúlábú Erzsébetnek nevezhetnének. íme ez külső portrém! Ami az erkölcsi oldalt illeti: meg kell jegyeznem, hogy meglehetősen jó karakterem van. Vidám vagyok, és — be kell vallanom — egy kicsit szeles. Jó szívem van. Természetem szerint hiú vagyok. Anélkül, hogy a türelem példaképe lennék, általában tudok magamon uralkodni. Nem szoktam neheztelni. Ez az én erkölcsi képem. Megvannak a hibáim, és sajnos kevés a jótulajdonságom. Remélem, azért néhányat el fogok sajátítani! — Végre megcsináltam ezt az unalmas házi feladatot, nagyon elégedett vagyok.

Édesanyám fiatalon bevezetett a dijoni társadalmi életbe. Először az unoka- testvérek körét bővítette, aztán bejutottam a szalonok világába is. Ha felkértek, szívesen zongoráztam, és olyankor elveszett körülöttem a világ. Valójában Jézusnak játszottam, akinek 14 éves koromban örök tisztaságot fogadtam.

Egy napon a szentáldozás után ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy öt válasz- szam jegyesemnek. Azonnal örök szüzességet fogadtam neki. — Egy másik alkalommal a Kármel szó hangzott fel lelkemben: nem volt már más vágyam, mint hogy elrejtőzzem rácsa mögött.

Jézus jelenléte tartott fogva akkor is, amikor táncoltunk, találós kérdésekkel szórakoztunk, élőképet alakítottunk. Nagy örömet jelentettek a nyári vakációk, sokat utaztunk. Élveztem a falu csendjét, termékeny pomp/áját, a szabadságot. Sokat zongoráztam, tanultam is még valamit, segítettem a ház körül meg a plébánián. Tagja voltam a templomi énekkarnak, társaimnál együtt én is jár58