Szolgálat 66. (1985)

Tanulmányok - Puskely Mária: Szentháromságról nevezett Boldog Erzsébet

közelében fekvő csendesebb helyre. Engem azonban Erzsébet még abban a házban fogadott, ahová elsőáldozó korában látogatott el először, ahová 21 éves korában belépett és ahonnan 1906-ban kivitték a dijoni köztemetőbe. Megmutogatott mindent, ami csak érdekelt: első betűit és fogalmazványait tartalmazó irkáit, fiatalkori feljegyzéseit, verseit. Belelapozhattam Naplójába, forgathattam leveleit és elolvashattam két utolsó lelkigyakorlata alkalmával írt feljegyzéseit. Végigvezetett a múlt század derekán épült neogótikus kolostor­ban. Az első dijoni kármel alapítása (1605) Avilai Szent Teréz kortársa, Jézus­ról nevezett Anna nevéhez fűződik. A francia forradalom felszámolta a közös­séget. 1854-ben épült meg az új kármel. Erzsébet bevezetett egyszerű cellájá­ba, megmutatta az ablakból látható kis kert- és égdarabot. Végigjártuk a vörös kockakővel kirakott folyosókat, a recsegő falépcsőket, megnéztük azt a beteg­szobát, ahol utolsó heteit élte. Innen átmentünk arra a parányi imakórusra, — ketten éppen csak elfértünk benne — ahonnan betegsége idején követte a kö­zös zsolozsmát, és ahol súlyos rohamaiban hétrét görnyedve erőért könyörgött. A betegszoba mellett erkély húzódik; amíg járni tudott, itt imádkozott, var- rogatott. Fájdalmakkal telt éjszakáin innen szemlélte a csillagos eget, vára­kozva a hazatérésre. Megmutatta természetesen a templom bal oldalán nyíló imakórust. A rácson át a Mária oltárra lehetett látni. Kezembe adta latin zsolozs- máskönyvét, végigpergette előttem rózsafüzére szemeit, kezembe adta fogadal­mi keresztjét. Tudta, hogy élettörténetét szeretném tőle hallani. Nem a róla szóló könyvek alapján, hanem egyenesen tőle. Mivel már évtizedek óta ismer­tük egymást, könnyű volt őt rávennem, hogy „nyilatkozzék“. Bementünk hát abba a nagy szobába, ahol írásai sorakoztak szép rendben. Testvéri kezek az elmúlt évtizedben leltározták írásait, időrendi sorrendbe rakták, kommentálták, mi több — tette hozzá mosolyogva — még a helyesírási hibákat is eltüntették! Hellyel kínált. Szemben ültem vele, hogy megfigyelhessem minden mozdu­latát, nagy fekete szeme játékát, ö pedig dallamos szép hangján felidézte — testvér a testvérnek — rövid élete történetét. „... trombitaszó volt az első hang, ami néhány perces koromban megütötte fülemet. Édesanyám elbeszélése szerint hangos sírással válaszoltam. Állítólag ez volt zenei talentumom első megnyilvánulása. 1880. július 18-án, vasárnap láttam meg a napvilágot a Bourges melletti Avor katonai táborban. Édesapám, Francois Joseph Catez itt teljesített éppen szolgálatot. Édesanyám, Marie Rol­land 34 éves korában adott nekem életet; édesapám akkor már 48. évében járt. Mindketten katonacsaládból származtak. Egy évvel korábban, 1879-ben háza­sodtak össze Saint Hilaire-ben. Mária Magdolna ünnepén, július 22-én keresz­teltek meg. A Marie Elisabeth nevet kaptam, Magyarországi Szent Erzsébet lett védőszentem. Később sok történetet hallottam róla, olvastam Montalembert híres Elisabeth de Hongrie c. könyvét is. 14 éves lehettem, amikor ezt az imát fogalmaztam védőszentemhez: 55

Next

/
Thumbnails
Contents