Szolgálat 66. (1985)

Tanulmányok - Béky Gellért: A lótuszvirág titka - Kelet misztikája

Ezzel a szépséggel szívesen indul a keleti ember még a halálba is. Cseresz- nyevirághulláskor, a telihold szelíd fényében meghalni: van-e ennél nagyobb szerencse? Vagy mint az egykori japán lovag tette, aki miután minden nyilát ellőtte már, egy virágos „ume“-ágat tűzött üres tegezébe és úgy harcolt tovább ...

A görögök isteni inspirációt láttak minden igaz ihletben. A keresztény misztikusok az isteni kegyelemnek tulajdonítják a megtapasztalt ingyenes fényességet és édességet. A japánok a természetben, a mindennapiban keresik és találják meg az ihlet forrását. No meg az esztétika érzéki-lelki benyomásaiban. Ezért a za-zen, ezért a jóga, a lélekzés tudatos szabályozása. A buddhista templomok gongjának mélyen bongó zúgása; a japán koto (húros hangszer) éles, egzotikus pengése; a madarak éneke, vizek zúgása, a fenyők, bambuszok közt suhogó szélfuvallatok, és természetesen egy életen át tartó aszkézis, tudatos önfegyelem: mindmegannyi utacska a fent leírt élmények világába.

De vajon vallás, imádság, misztika ez? Ez volna az a híres keleti elmélkedés, ami után annyira epekedik a nyugat fiatalsága? Ugyan mi köze mindennek a misztikus áhítathoz? Ugyanígy kérdezhetnők: vajon mi köze Bach zenéjének, Fra Angelico festészetének, a gregorián éneknek a misztikához? Igaz, a keresztény művészek Istenből, a hitből merítettek. S látszólag éppen ez hiányzik a keleti ember élményeiből. De valóban Isten nélküli világ ez?

„Gyümölcséről ismerjük meg a fát" (Mt 7,20). Ha ez igaz, akkor hódolnunk kell kelet sajátos vallásos élményei előtt is. Sok halhatatlan érték, igazgyöngy rejlik a számunkra nem egyszer szokatlan, érthetetlen kifejezésmód, kelet hitének jellegzetes megnyilvánulásai mögött. Feltéve, hogy nem akarjuk minden áron a mi mércénkkel mérni és megítélni azokat.

Két hasonlat, jellegzetesen keleti kép jut eszembe: az egyik a lótuszvirágot példázza. „Olyan, mint az iszapban nyíló lótuszvirág“. A lótusz tudvalévőén iszapos, mocsárszerű, piszkos vízben tenyészik legjobban. Szembeszökő a különbség a finom, hófehér virágok és az iszapos, sáros talaj között. A lótusz a tiszta szív, nemes érzelem beszédes szimbóluma. A másik az „edény" szóhoz kapcsolódik. Gondoljunk most elsősorban a gyönyörű japán és kínai kerámiára. Az igazi erény, a nemes szív is ilyen értékes, szép edényben lakik. Az erényes ember maga ez a drága, edény. A kép egyébként a Bibliában is megtalálható. Szűz Máriát szintén szép, jeles edényhez hasonlítja a keresztény áhítat.

Talán ez a két hasonlat illik még legjobban az úgynevezett „keleti" misztikus élmények boldog hordozóira. Választott edények ők is. Igazi, fehér lótuszvirágok a talán téves, babonás, panteista színezetű, evilági vizek iszapos ős- talajában. Kétségkívül sok bennük még a homályos, kaotikus elem (ugyan ki mentes ettől teljesen?). És ki merné olyan magabiztosan állítani, hogy nem ugyanannak a Teremtő Istennek szabad Lelke lebeg kelet vizei felett, mint amely Lélek oly termékenyítőén tudott hatni az elmúlt kétezer év alatt nyugatnak sokszor posványos vizeiben gyökerező kultúráira?

53