Szolgálat 66. (1985)

Tanulmányok - Béky Gellért: A lótuszvirág titka - Kelet misztikája

látogatóknak — tíz pontban foglalja össze, mi is tulajdonképpen a zen. Röviden így összegezhetnénk a tartalmát: A zenben isten nincs, következésképpen semmit és senkit nem imádunk önmagunkon kívül. A zen célja ennek az énnek a lehető legtökéletesebb tudatosítása. A szatori lényeglátás, pontosabban kifejezve: önmagunk lényegének a villanásszerű meglátása. S ugyanakkor egyedül a „mu" (semmi) számít, tehát az énnek is el kell tűnnie. Mégis kizárólag a saját erőnkre való hagyatkozás az egyetlen út: mindenki elég (kell legyen) önmagának. Mert a Buddha én magam vagyok.

A zen tehát, ez a legszemélytelenebb valami, a legszemélyesebbnek, az énnek a világába torkollik. Se Isten, se másvilág nincs ebben a furcsa világban, vagy ha van, bennem van, én vagyok mindez. Ennek felfedezése, megélése, ízlelése a zen lényege.

A zen óriási hatással volt, és van ma is a japán gondolkodásra, elsősorban főleg a japán lovagi ideál kialakítását célzó etikára, valamint a szépművészetekre (festészet, kertek, virágdíszítés, tea-ceremónia, haiku-költészet, kerámia stb.). Évszázadokon át ez, részben a zen, részben a „Tao“ szellemével átitatott etika és esztétika volt a nevelés és tudományok legkívánatosabb eszménye (vö. Béky: Vigilia, 1979/11).

A zent lehet vallásként is értelmezni: nem alaptalanul. Akik ui. komolyan ráadják magukat, éppolyan odaadással, szent meggyőződéssel teszik, mint ahogy pl. buzgó szerzetesek végzik az istenszolgálattal kapcsolatos kötelességüket. És mégse vallás, ha Istent, kegyelmet, bűnbocsánatot, üdvösséget keresünk benne. Mert mindez idegen a zen gondolkodásától. Ennek ellenére tény: igenis van valamiféle misztikus élmény benne, afféle természetes „visio beatifica“10. Korántsem rekednek meg a l’art pour Part" felületességében. Csakugyan van valami csendes, észrevehetetlen kapcsolat a „Végső Valósággal“ (akárhogy nevezzük is azt).

Elég megfigyelni azt a békét, egyszerű alázatot, könyörületet, amely az ilyen élményt kíséri. Nem is szólva az önfegyelemről, a viszontagságok türelmes elviseléséről, a mások el nem ítéléséről. Ez megint olyan vonás, ami külön varázst kölcsönöz a zennek kortársaink szemében. Harmonikusan kiegyensúlyozott életmód, amelyben ismeretlen a gyűlölet, félelem, versenyláz, a robotember ideges vigasztalansága. Figyelemre méltó az a tény is, hogy jelenleg éppen a zen-buddhizmussal sikerült egy sokat ígérő beszédet elkezdeni a katolikusoknak Japánban.

Természetesen mindezt nem adják ingyen. Mikor valaki hetekig tartó za-zen (ülve elmélkedni) után se találta meg lelke békéjét, csak a lába fájt, sajgott a szokatlan ülésmód kínjában, megkérdezte a mestert: „Meddig tart még ez a fájdalmas tortúra?“ „Csak az első 30 év a nehéz, utána már gyerekjáték az egész!“ — volt a válasz. Azaz: csak ha kész valaki akár 30 évig (vagy akár a halálig) várni, gyakorolni, az ér el a szatorihoz. Az ilyen nem 30 év után, de talán már 10, sőt 3 éven belül, vagy akár néhány nap alatt célba jut.

51