Szolgálat 66. (1985)

Tanulmányok - Béky Gellért: A lótuszvirág titka - Kelet misztikája

A zen lényeglátás, az igazán önmagunkká-levés egyszerűen nagyszerű megvalósulása. Ez és semmi egyéb. Igazában a szatori se fontos. Sőt még gyanús is, ha nagyon vágyódunk rá, mert a lappangó én, önző haszonlesés ravasz, erőszakos megnyilatkozása. Mikor a tanítvány megkérdezte a halálán levő mestert, mi hiányzik még neki a zen teljességéből, ezt a választ kapta: „Neked még túlságosan zen-szagod van, bűzlesz a zentől. Tökéletes akarsz lenni, túlságosan tudatosítod a dolgokat, az ént!“

A következő hasonlat is a zen gondolatvilágát érzékelteti valamelyest: először, mikor még nem törődünk a zennel, a hegy csak hegy, a víz is csak víz, különösebb értelem vagy jelentés nélkül. Később, amikor már ráléptünk a zen útjára, kezdjük nem érteni a dolgokat. Csodálkozunk mindenen: a hegy hegy is meg nem is; a víz víz is meg nem is. A szatori után egy csapásra kinyílik a szemünk: most igazán víz a víz, hegy a hegy! A lényeg jelenik meg előttünk; önmagunkat is leglényegünkben szemléljük.

A kínai Kao-Feng (13. sz.) hat álló napig se nem látott, se nem hallott; azt se tudta, hol van kelet és nyugat; megszűnt számára az éjszaka és a nappal. Egyre csak azon járt az esze: „Minden visszatér az Egyhez (a Végső Valóság), de hova tér vissza az „Egy“? S hirtelen, ahogy bement a nagy terembe, ahol ülve szoktak elmélkedni, mintha az egész világegyetem darabokra tört volna, a föld egyszerűen szétfoszlott előtte. Elfelejtett mindent: önmagát, a világot. Mintha egyik tükör tükrözte volna a másikat. Egyszerre világossá, áttetszővé vált minden, amit eddig nem értett. Olyan nehézségek is, amelyekkel eddig hiába viaskodott, tökéletesen világosnak, magától érthetődőnek tűnt neki. A japán Hakuin (17. sz.) is hasonló villanásszerű, kristálytiszta élményről számol be, amelyben 24 éves korában volt része9.

Egy másik kép, a zen más oldala. A tanítvány kérdésére: Miről lehet felismerni, volt-e valakinek szatorija vagy sem? — így válaszolt a Mester: Az ilyet kinevetik, lenézik, bolondot járatnak vele, de ő fel se veszi.

Híres az úgynevezett 10—bivalyos kép is, amely Délkelet—Ázsiában, a rizsföldeken még mindig látható szelíd bivallyal érzékelteti a szatori előtti és utáni állapot különböző fokait. A legutolsó képen a paraszt, akié (az elveszett és újra megtalált) bivaly, rizspálinkát, halat s miegymást árulgat a piacon, mintha semmi köze se lenne az egész zenhez meg a szatorihoz. Pedig már túl van rajta. Épp ezért térhet vissza a városba, a zsibongó piactérre, a legközönségesebb foglalkozáshoz. Hiszen legyőzött minden ellentmondást, túlesett minden nehézségen és kettősségen, leszámolt végérvényesen a kételyekkel. Egy a mindenséggel, bivalyával és természetesen önmagával is. Számára immár a semmi a minden, a minden a semmi.

S mindennek teljében halljuk csak, miben látja a zen lényegét Kjóto egyik leghíresebb zen-templomának, a Ryóandzsinak a prospektusa. A templom nevezetessége az úgynevezett „szikla-kert“: nem látunk benne jelképes homoktengeren és néhány ügyesen szétszórt sziklán kívül egyebet. A legelvontabb zen-filozófia mesteri szimbóluma. Nos, az említett prospektus — ezt adják a

50