Szolgálat 66. (1985)

Tanulmányok - Béky Gellért: A lótuszvirág titka - Kelet misztikája

Tao láthatatlan jelenvalósága hatja át ezeket a halhatatlan alkotásokat (vö. Béky, Vigília 1979, nov.).

Isten mindenütt jelen van. Aquinói szent Tamás szerint minden egyes homokszem, minden szál virág őt tükrözi. Az úgy nevezett „Jézus-Logiák“ közt van egy, amely így hangzik: „Emeld fel a követ és ott találsz engem is; ha fát hasogatsz, benne vagyok“4. A spanyol misztikus, Luis de Léon a réten-mezőn barangolva Jézust látta. Avilai szent Teréz számára meg az Úr jár a konyhai edények, a tálak és fazekak között. Az indiai A. de Mello lelkigyakorlatos könyvecskéjében meg ezt olvassuk: Menj le a hegyről (a magányból, a szemlélődésből) a nagyvárosba és egész biztosan találkozol ott Istennel!3 A japán robot-szakember Móri Maszahiro könyvet írt arról4, mint találhatjuk fel Buddhát mindenütt, még az élettelen robotban is. Csak éppen a természetben ne volna jelen az Isten? A próféták előtt, a zsoltáros számára az egész mindenség nyitott könyv: Isten dicsőségét zengedezi.

Amit a Biblián nevelkedett keresztény misztikusok személyes Istenként tapasztalnak meg, azt kelet bölcsei és misztikus hajlamú művészei személytelen közelségben sejtetik. Ámde a személytelen Titokkal való ilyen nagyfokú egyesülés, azonosulás; az iránta való őszinte vágyódás és beleolvadás a legszemélyesebb élmény, amire csak ember képes, az állat nem. Lehet, hogy a mi elvont, túlságosan is szűk személyfogalmunk akadályoz bennünket a személy (s következésképpen Isten) teljesebb megértésében.

Egy japán kisgyerek a gyönyörű naplemente láttára köveket kezdett felszedni és sorjában kirakta a patak hídjának karfájára. „Hát te mit csinálsz?“ — kérdezte az anyja csodálkozva. „Csak meg akarom mutatni a kövecskéknek is a szép naplementét.“ Ez a naív történet nagyszerűen érzékelteti, hogy nézi kelet a természetet. Mi egyéb ez, mint a Személytelennel való nagyon is személyes találkozás? (vö. Szolgálat 41. sz.)

ISTEN ÉS A „SEMMI“

a) A buddhizmus, főleg a „zen“-buddhizmus, „Isten nélküli“ vallás. írásban és beszédben ugyan zavartalanul használják egész Japánban az „isten“ szót, majdnem úgy, mint keresztény országokban. Mégis ennek az istennek (isteneknek) alig jut sorsdöntő szerep a világ irányításában, a történelemben vagy az egyesek életében. Egyáltalán nem foglal el olyan központi szerepet az üdvösségben, mint pl. a Biblia Istene.

Más a helyzet Indiában. A hinduizmusnak ezer változata-árnyaiata van: pan- teizmus, politeizmus, egyistenhit él békésen egymás mellett. Tagadhatatlan azonban, hogy szinte tapintható a hindu hívőknél az Isten jelenlétének eleven tudata és a vágy az Istennel való egyesülés után. Sokan ez utóbbiban látják az élet csúcspontját. Isten szeretetét megtapasztalni, ízlelni Öt: íme az üdvösségre vezető út lényege. Se szeri, se száma azoknak a jámbor híveknek, akik életük vége felé elvonulnak a világból és Istennek egyre tökéletesebb megis47