Szolgálat 66. (1985)
Tanulmányok - Kereszty Rókus: A karizmatikus mozgalom Amerikában
azonban történjék az egyház szentségeiben (főleg a keresztség, bérmálás és eukarisztia) működő Lélek erejében. Mindjobban kikristályosodott az is, hogy a karizmatikus mozgalom lényege a „megújulás“, megtérés az élő Isten Fiához, Jézus Krisztushoz (Uessz 1,9). Ennek a megtérésnek, ami az Úr adománya, az egész életet kell átfognia, a szívből kell fakadnia. Legtöbbünket gyerekkorban kereszteltek meg, a Lélek már akkor kiáradt reánk. Felnőtt korunkban azonban tudatos, személyes döntéssel kell ezt vállalni, átélni. A karizmatikus megújulás tehát nem módszertani kérdés, nem is puszta lelkesedés; a Lélek szabadon ajándékozza magát s gyümölcsei tartósak. Lényeges tehát a megtérés — a Lélek vezetése alatt, - a krisztusi közösségben s ennek tagjaitól támogatva. Aki, így teljes lélekkel, életet megújítóan kötelezi el magát Krisztus mellett, az kap új életet, arra árad ki igazán a Lélek. Ez gyakorlatban azt jelenti, hogy át kell engedni magunkat az Ö működésének, járjon át a megváltás kegyelme Krisztusban, rendezzük életünket teljesen akarata szerint, sugározzuk a megbékélést mások felé is az Egyház szolgálatában. Az ima értékelése igen sok karizmatikust vezetett a szemlélődő imához, a misztikus élet felső fokára. Ügyelnek, hogy mindez ne történjék tetszelgésből, vagy puszta „élményhajhászásból“, hanem a Lélek szolgálatára. Minden egyéb adomány, a legfontosabb karizma: a szeretet kiteljesedéséhez kell hogy vezessen (1Kor 13). A fejlődés újabb szakaszaira hatottak az európai karizmatikusok, akik teológiailag kritikusabban kezdték vizsgálni a karizma fogalmát, s akiknek nem volt annyi kapcsolata az Amerikában működő pentekosztális (szektás) mozgalmakkal. A kezdetben egymástól független karizmatikus csoportok hamarosan különböző szervezeti formákba kezdtek tömörülni. Egyik részük ökumenikus egyesülést szorgalmazott. Mások, az eddig meglevő kereteken (plébániákon) kívül próbálták a híveket összefogni. Megalakult az ún. „Covenant Community“, a biblikus értelemben vett „szövetségi közösség“. Célja, hogy a plébániai közösségeknél szorosabb és mélyebb csoportokban ápolja a keresztény életet. Ezekben a közösségekben mindenki kap egy „lelki vezetőt“ („head“, „fejest“), akivel megbeszéli lelki problémáit. Ennél a csoportosulásnál a közösségek és az egyének vezetői túlnyomó többségben világiak. A legfejletebb „Covenant Community“ a Michigan állambeli Ann Arborban, a megújulás első központjában alakult ki. Megpróbálta összefogni, közös „alapszabályokkal“ ellátni az egész világon elterjedt „Covenant Community“-ket. De nagyrészük csak laza, lelki kapcsolatot fogadott el. A csoportok jórésze a plébániákhoz csatlakozott, illetve már ezeken belül született meg. Nemcsak hogy nem akarta ezektől elvonni a híveket, hanem éppen az egész plébánia karizmatikus megújulását tűzte ki feladatául. Áll ez főként a katolikus karizmatikus csoportokra. Megértő, Isten sugallatainak megnyílt plébánosok és lelkészek irányítása alatt megőrzik — a plébánia egyéb mozgalmai, egyesületei mellett — sajátos jellegüket, sugározzák karizmáikat, 39
