Szolgálat 66. (1985)

Tanulmányok - Farkasfalvy Dénes: Hit és tapasztalat

üres költészet éppen olyan keveset ér, mint a fogalmi magyarázkodásokba fúló felolvasás.

c) Dogma és karizma

Aki a keresztény tanításnak ellentmond és saját belső tapasztalatára hivatkozik, az a fentiek szerint, a lelki élmény határait és korlátáit nem veszi figyelembe. Aligha lehet vitatkozni, vagy eszmecserébe bocsátkozni avval, aki mondanivalóját a Szentiélektől nyert „közvetlen bizonyosságra“ építi. Az ilyen ember közlése lehet szép és jó, de egyirányú: tőle csak kinyilatkoztatást kaphatunk. Kinyilatkoztatást azonban mi egy üdvrend és üdvtörténet keretei között kaptunk. Szubjektív élmények megvilágíthatják, de nem helyettesíthetik. Az egyházi tanítóhivatal és a bennem élményeket fakasztó isteni kegyelem egyazon Szentlélek ajándékai. Az előbbi a gondolati-fogalmi megismerés nyelvén beszél, az utóbbi alanyi feltételek szerint belülről tanít, a lelkem közepéből. Mindkettő fény, de nem azonos fajtájú. A tanítóhivatalt az emberi gondolkodás és önkifejezés objektív feltételei határolják s ezért ideális körülmények között világos és szabatos, de sosem kimerítő, vagyis mindig engedélyez további kérdéseket. A bennem működő kegyelem viszont személyes és közvetlen erejű, az „intuitív-egész“ élményét adja, de homályossá tehetik a tévítéletek és félreértések, gyakran éppen saját belső életünk zavarai. Másszóval, nehezen fogalmazható meg objektív érvényességgel és közérthetően. (Fontos szempont a katolikus karizmatikus mozgalmak résztvevői számára.) Nem elég a „Lélek ihletése“, a teológiai gondokodásnak ugyanolyan hangerővel kell szóhoz jutnia.

d) Egyházi közösség

Az élmény lehet „közös“ — vagy annak tűnhet —, de gyökerében mindig személyes. Még a szeretetkapcsolatban sem ismerjük élményszerűen a másik szeretetét, csak a magunkét; a másikét csak jelekből, visszajelzésekből és a magunk válaszélménye alapján sejtjük. Amikor Isten közösségben, egymásra utáltán vált meg bennünket, beszél hozzánk és egybegyűjt a szeretetközösség- be; nem pusztán személyes tapasztalatokkal, hanem objektív módon szól hozzánk: hajdan a törvény és a próféták által, majd Fiában, akit az apostolok és az Egyház hirdetnek szóval és tettel. A lelki élet élményei csak akkor hitelesek, ha az Egyház közösségét építik, egybefonják a híveket a hitben, amelyet az Egyháztól objektív formában kaptak. Különben bomlasztanak és az egyéni élmények szeszélyei és különcségei vagy agresszív hajlamok eszközeivé válnak. A lelki élmény a legnagyobb ajándékok egyike, de csak akkor, ha a Lélek szándékai szerint épül be személyes és közösségi életünk egészébe.

21