Szolgálat 66. (1985)
Tanulmányok - Weissmahr Béla: Mi a misztika?
Weissmahr Béla Ml A MISZTIKA? A misztika szó (legalábbis azokban a szövegekben, melyek a vallással összefüggő kérdésekkel foglalkoznak) az istenismeret különleges fajtáját jelenti. Ezt az istenismeretet szembeállítják azzal az istenismerettel, melyhez következtetések segítségével, értelmi erőfeszítés által jutunk el. Ezek szerint a misztikusok tudása — ellentétben a fogalmi gondolkodáson alapuló értelmi tudással — az isteni, az abszolút valóság közvetlen megtapasztalásának eredménye. Aquinói szent Tamás nem használja ugyan a misztika szót, de a jelzett megkülönböztetés fellelhető nála is. Az isteni jóságnak illetve az isteni akaratnak kétféle megismeréséről beszélhetünk, írja a Summa Theologicában. Az egyik a spekulatív, elvont gondolkodásra épített ismeret. „A másik az isteni jóság illetve akarat affektiv, azaz tapasztalati megismerése, mikor ugyanis valaki önmagában megtapasztalja az Isten édességének ízét és az Isten akaratának feléje áradó jóindulatát.“ (II—II q. 97 a. 2 ad 2) Mivel a misztikusok nem vérszegény elméleti megfontolások, hanem saját tapasztalataik alapján beszélnek vagy írnak az isteni valóságról, nyilvánvaló tanuságtételük jelentősége. Joggal meg vagyunk ugyanis győződve arról, hogy az, aki tapasztalat alapján beszél valamiről, különösen is megérdemli, hogy felfigyeljünk rá. Magunkból indulhatunk ki. Elvont okoskodások, elméleti oktatások — ezt nagyon jól tudjuk — önmagukban véve még nem hoznak kapcsolatba a valósággal. Csak élmények, tapasztalatok vezetnek hozzá el. Minden ismeretünk alapja végeredményben önmagunk vagy mások tapasztalata. Ha ezt állítjuk, akkor a „tapasztalat“ szó nem pusztán arra vonatkozik, ami érzékszerveinkkel észlelhető, hanem magában foglalja mindazt, ami az érzékelő megismerés kapcsán akármilyen formában meghatározza tudatunkat. I. A misztikus tapasztalás néhány példája Ha a megadott általános meghatározáson túlmenően igyekszünk megérteni, hogy mi a misztikus, a tapasztalati istenismeret, akkor a misztikusok beszámolóit, élményeinek leírását kell elemeznünk. Tanulmányunk kereteit tekintve ez persze nem lehet széleskörű. Hogy azonban megfontolásaink ne mozogjanak légüres térben, három szövegen keresztül legalább ízelítőt akarunk adni a misztikus tapasztalat jellegéről. (1) Az első szöveg szent Ágoston Vallomásai 7. könyvének 10. fejezetében áll. E szöveg megértéséhez tudnunk kell, hogy Ágoston számára az igazi istenismeret legfőbb akadálya az — mint a Vallomások 7. könyvének első fejezeteiben maga elmondja —, hogy nem volt képes a szellemi létezőt valóságként felfogni. Hogyan lehet valóság az, ami nem tapintható, ami nem kiterjedt? Ez a tulajdonképpen nagyon mai kérdés sokáig foglalkoztatta őt. így azután az Istent 22
