Szolgálat 66. (1985)

Halottaink - Dr. Egyed András SchP (Confrater)

1948-tól 1950-ig a győri egyházmegye szolgálatában Környén segédlelkész. 1950-től Budapesten tanít, és emellett a Szent István Bazilikában végez kisegítő lelkipásztori munkát. Gyónóinak, lelkigyermekeinek száma igen nagy volt.

Néhány évig a budapesti Római Katolikus Hittudományi Akadémián megbízott előadóként oktatta a német nyelvet. Élete végéig folytatott tudományos munkát is. Levéltári kutatásokon alapuló cikkei, tanulmányai általában a piarista múlthoz kapcsolódtak. A tudományos munkában kiemelték alaposságát, szakértelmét.

Szerette fiatal rendtársait. Mint nyugdíjas tanár sokat beszélgetett velük, megosztotta gazdag tapasztalatait, biztatta, bátorította őket az iskolai munkában; szeretett anekdotázni. Mint tanár elvszerüen nem törekedett népszerűségre, mert úgy vélte, hogy az az igazságosság rovására mehet, de nagyon örült volt tanítványai hálájának, szeretetének.

Mély vallásosságát otthonról hozta, örömmel és nosztalgiával beszélt gyermekkorának népi ájtatosságairól, a tatabányai bányászvilágról és az ahhoz kapcsolódó vallási gyakorlatokról.

Életét teljes egészében szolgálatnak fogta föl. Mikor 1975-ben az iskolai munkából nyugdíjba ment, a Rend alsóörsi üdülőjének lett a „custos"-a. Itt is kemény és igen szakszerű munkát végzett, ameddig egészséggel bírta. Betegségének elhatalmasodásával azonban „csökkentenie kellett az iramot“, és végül az általa annyira szeretett Alsóörstől is meg kellett válnia.

Hegyi Ferenc életének eddig ismertetett mozzanatai: az aktív munkálkodás és a többre, a jóra való nyitottság tanúságtétel keresztény hitéről. De ugyanilyen tanúságtétel utolsó évei, amelyeket az egyre súlyosabb cukorbaj és az érszűkület nehezített. Betegsége sok szenvedést jelentett, ő azonban ezen türelemmel, önfegyelemmel, a rá jellemző humorral uralkodott. Hálás volt, ha segítettek neki, de nem „telepedett rá“ senkire. Egyik lábának amputálását is hősiesen, a nagy emberekre jellemző lelkierővel tűrte.

A Széher-úti kórházban érte az Úr szólító szava 72 éves korában, december 3-án, Xavéri Szent Ferenc napján.

N. Gy

Dr. EGYED ANDRÁS Sch. P.

(1913—1984)

1984. január 1-én hunyt el Budapesten. Utolsó találkozásunkkor, karácsony meleg fényében még megfogalmazta boldog bizakodását: végtelenül örülök, hogy rövidesen látni fogom az Urat. . .

Edelényben született 1913. november 30-án. Néha előcsillant későbbi visszaemlékezéseiben az a kedves környezet, melyből életpályája elindult. Szívesen emlegette a szülői ház komoly vallásosságát, szellemi érdeklődését, szerzetespapi hivatásának bölcsőjét.

Gimnáziumi tanulmányait Gyöngyösön kezdte el. Nemcsak kitűnő tanuló, hanem kiváló sportoló is. Bizonyára már a későbbi lelkes nevelő jelentkezik abban a készségben, mellyel diáktársainak instruálását vállalta. Mély, életre szóló barátságok szövődtek így észrevétlenül.

1931-ben lépett a Piarista Rendbe. A váci noviciátus után Kecskeméten fejezte be gimnáziumi tanulmányait. A teológiai tanulmányokkal párhuzamosan a francia-latin szakot választotta a Pázmány Péter Tudomány-egyetemen. Szellemi látókörét tágította, gazdagította kétéves egyetemi tanulmányútja Párizsba, ahol közeli kapcsolatba jutott több kiváló pappal és tudóssal.

99