Szolgálat 65. (1985)

Tanulmányok - Németh József: A hétköznapi dolgok teológiája

Az országút, a vasút, az autóút vigyázatra int, veszélyre figyelmeztet. Az ilyen utak rá vannak kényszerítve a tájra; racionális, emberi önkénytől függő vonalvezetéssel vágják át a tájat, uralják a vidéket. — A mezei út az emberi alázat és hódolat megnyilvánulása a természetben. Ez az út nem keresi önmagát, hanem átadja magát, vakként engedi magát vezetni a természettől, a tájaktól, vidékektől. Türelmesen, szerényen, engedelmesen odasímul és hozzáidomul a dombokhoz, völgyekhez. Ez az út olyan, mint a szegény, aki ajándékokból él: a fáktól kapja az árnyékot, a forrásoktól a vizet, a virágoktól és füvektől az illatot, a házaktól és az udvaroktól a meleget, az életet.

Az úton, az utcán, a járdán járunk-kelünk. Ezért lesz az út a mindennapi életbölcsesség szimbóluma: a mindennapi élet dolgait nem lehet mindig fölfogni, de lehet őket kísérni. A bölcsességet sem lehet az iskola padjain tanulni, racionálisan rendszerezni, hanem az életúton kell megélni, tapasztalni, ízlelni. A latin sapientia a „sapere“, ízlelni igéből származik, míg a görög „sophia“ tartalma: az egészséges gondolkodás.

Az úton járni kell éppúgy, mint az életúton; akkor is, ha tűző nap alatt vezet vagy mindent beborító ködön át; akkor is, ha alig kitaposott, keskeny ösvénnyé lesz vagy kanyargós szerpentinné.

Az országút, a vasút, az autóút a tömegek útja. Esetről-esetre kell eldönteni, hogy milyen irányban megyünk rajtuk. — A mezők útjáról, a faluk és városok utcáiról, a járdákról tudjuk, hova vezetnek, mintegy önmagukban hordják céljukat, irányukat. Rajtuk minden lépéssel közelebb jutunk a megérkezéshez.

Jézus azt mondta magáról, hogy Ö az út (Jn 14,5). Az Apostolok Cselekedetei szerint a keresztények Jézus „útjának emberei“ (9,2). A megdicsőült Krisztus a keresztény ember életútjának utolsó állomása. Jaj neki, ha elhagyja Jézust, az utat, mert nem jut el a megdicsőült Krisztushoz, életútja céljához.

Az ajtó és a kapu

Ajtó előtt állni — legyen az díszes vagy egyszerű, alacsony vagy magas - annyi, mint gondolatainkat összeszedni. Talán zárva van az ajtó és önmagámmal, gondolataimmal maradok. S a zárt ajtó megérteti velem, hogy mi az: Kívül és belül.

Ha egyszer megnyílik előttem egy ajtó és átléphetek küszöbén, változás történik velem: vagy fogadnak vagy visszautasítanak, felszabadulok vagy fogoly leszek; szegényebb vagy gazdagabb. Minden ajtó, melyen átlépek, alakít valamit az életemen. Ugyanígy a kapu is.

A születés kapuján át léptünk ki az anyai test védő és éltető oltalmából emberi sorsunk védtelenségébe, kiszolgáltatottságába. — A halál kapuján át lépünk be a sír szűk kamrájába és az isteni élet védettségébe. E^ész életünkben ajtókon és kapukon lépünk át: újjászületéseken és a halál vissza-visszatérő folyamán, míg egyszer átkényszerít a mindent magával sodró folyam Vaskapu szo30