Szolgálat 65. (1985)
Tanulmányok - Németh József: A hétköznapi dolgok teológiája
rosán. Állandóan kilépünk önmagunkból a szabadság tág terébe, és állandóan belépünk a halál kapuján a szeretet önzetlenségébe. Ezt az átmenetet és változást jelenti az ajtó és a kapu. Ezért állította a római az új év kezdetére a kapu istenét Jánuszt, és nevezte az új év első hónapját januárnak. Ha egy ajtón kopogok, az ajtót nyitó számára testvér vagy ellenség, angyal vagy csábító lehetek. Egyszer számot kell adnom minden belépésért és kilépésért. Ha kopognak ajtómon, állhat a halál életem ajtaja előtt. De az is lehet, hogy ezerféle alakban és formában az kér bebocsátást és felvételt, aki ezt íratta szent Jánossal: „Nézd, az ajtóban állok és kopogok. Aki meghallja szavam és ajtót nyit, bemegyek hozzá, vele eszem, ő meg velem“ (Jel 3,20). A pad és a szék Hányszor látunk a városok parkjaiban pádon ülő öregeket! De dolgos fal- vainkban is szokás volt esténként, vasárnaponként a ház előtti padkán ülni. — Aludni szükséges, hogy erőt gyűjtsünk a következő napra. Menni is szükséges, hogy különféle teendőket elintézzünk. Állni is szükséges, míg ránk kerül a sor az üzleti kiszolgálásnál. De egy pádon ülni és bámészkodni... Semmittevés? Lustaság? Ideiglenes bénulás? Tétlenség? A pádon ülő nézeget, gyűjt, koncentrál, magába engedi a járókelők életritmusát; kilép szándékaiból, élete hajszájából, hogy tanúja és egy darabon kísérője legyen az előtte elmenők lüktető életének, öregotthonaink lakói tudnak csak így nézni ablakaikból a nyüzsgő utca forgalmára. Az álló ember tervez és cselekszik. Akarati elhatározás rajzolódik arcára. Azért nézi az embereket, az eszközöket, a dolgokat, hogy bevonja és felhasználja őket céljára. Az álló embert szándékok mozgatják. — A pádon ülő talán elfeledkezik a nézegetésben önmagáról, de nem veszít el semmit öntudatából. Csak a fekvő ember süllyed tétlenségbe; csak a fekvő képzeletének körvonalai mosódnak lassan el és veszít el valamit öntudatából. A pádon ülőnek elhomályosulnak ugyan szándékai és céljai, de éber marad öntudata, személyiségének ereje. Amíg nézegetve gyűjti benyomásait, megtalálja helyét környezetében. Az ülő ember nyugalmát nem lehet összehasonlítani sem a fekvő restségével, sem az álló duzzadó energiájával. Az ülő nyugalma higgadtság, önuralom, egy bizonyos távolságból való részvét, zajló életet kísérő függetlenség. A bírósági tárgyalást vezető bíró ül bírói székében. A vádlott szintén ül a vádlottak padján. Szótlanul, de odaadó figyelemmel kísérik az ügyvéd védőbeszédét, aki áll. A bírói szék ítélete akkor lesz igazságos, ha a törvények alkalmazásában megmarad a tárgyilagosság. — Az uralkodó is ül királyi vagy császári trónján. A római hivatalnok megkülönböztető jele volt a „sella curu- lis“, az elefántcsontból készített szék. Egy bizonyos helyzetet az ural, népe 31
