Szolgálat 65. (1985)
Tanulmányok - Csőgl János: Emberélet isteni minőségben
gedelmesség, odaadás és szolgálat szelleme, a szelíd türelem, az önzetlen alkotás, a szegénységre és a lemondásra, önfegyelemre való készség jellemzi. Akit eltölt és irányít Jézusnak ez a lelkülete, az éli isteni minőségben emberéletét. Ez az egyedül hiteles keresztény életmód. Urunk olyan boldogságot ígért nekünk végső beteljesedésül, amely részvétel és részesedés Isten sajátos, felfoghatatlan és végtelen boldogságában. Ámde isteni módon csak az tud boldoggá lenni, ezt a boldogságot csak az képes élvezni, aki úgy él, mégpedig az emberi lét teljes skáláján, a mindennapokban, amint Isten élte az emberségét. Aki így éli meg vallását, annál nem vetődhet fel az említett kérdés, hogy „Mi jobb?!“, mert ez a legjobb: egész és teljes emberéletünket isteni minőségben élni. És ez egyáltalán nem nevezhető hobbinak, hiszen a hobbi tevékenység a tulajdonképpeni emberi élet mellett. A hiteles, élő hitű kereszténység viszont maga a mindent átfogó és magába foglaló életvezetés. * * * Jézus igazán és teljes értelemben ember. Ugyanakkor emberségét beragyogja az ő Isten-személyisége. A vele azonosult élet is a maga egész valóságában igazi emberélet, de isteni minőségben. Itt felmerül a kérdés: Mi teszi isteni stílusúvá mindennapjaink gyakorlatát? Az alázatos, szolgáló, önfeláldozó szeretet. A puszta emberség maga az önzés. A csak-ember életének mozgatója, ösztönös és értelmi-akarati beállítottsága ez: nekem jó legyen! A krisztusi ember alapállása a szeretet másokért levése: szolgálni akarja Istenét, embertársait és ezt az emberi világot. Az önzés, ha egészséges, önmagában nem erkölcstelen, csak nem eléggé, nem isteni minőségben erkölcsös. Nézzük ezt egy-két példán. Az önző csak-ember is belátja, hogy neki is jobb egy olyan légkörben élnie, amelyben akkor is tilos lopni, ha az ember nagyon megkíván valamit. A krisztusi ember ezen túlmenően egyáltalán nem akar tobzódni az anyagi javakban, és minden vagyonával kész másokat szolgálni, pártolja azokat a törekvéseket, amelyek a vagyoni kiegyenlítődést célozzák. A pusztán ember is beláthatja, hogy nem szabad elrontania házastársa életét, nem lehet hozzá hűtlen. Ahhoz viszont már isteni minőségű gondolkodás és életstílus szükséges, hogy valaki akkor is, holtig fenntartsa párja iránti hűségét, ha az hagyta el őt, még ha önlelkében is kihűlt a szerelem érzése. Az élő hitű házasember szeretetének nincs határpontja, és felülemelkedik saját érzésein, iparkodik megnevelni azokat. A csak embernyi ember is elismeri, hogy nem lehet ember embernek farkasa. így hajlandó tiszteletre, udvariasságra, megértésre, bizonyos megbocsátásra. De az igazsághoz tartja magát: ismer megbocsáthatatlan bűnt, ismer olyan embereket, akikkel szemben már nem kötelező jónak lennie. A keresztény szeretet túlmegy az igazságosságon. Nem kíván szemet szemért, nem is hétszer, hanem hetvenszer hétszer bocsát meg, és ha megütik jobb arcát, oda7
