Szolgálat 65. (1985)

Tanulmányok - Csőgl János: Emberélet isteni minőségben

nyújtja a másikat is. Inkább kárt szenved, de semmiképp nem akar haragot. Nemcsak alkalomadtán segít, hanem egész életét mások szolgálatának szenteli.

Az átlagos ember is lehet jó, de bizonyos „ésszerű“ határok között. A valóban keresztény ember a kívülállók szerint már „bután“ jó. Valójában azonban nem oktalan a határokat nem ismerő szeretet. A hivő bölcsen óhajt szeretni, a világ szemében csak azért látszhat ostobának, mert mások az Isten gondolatai, mint az emberekéi, és a keresztény a Szentlélek okosságára bízza magát.

Bárki tapasztalata lehet, hogy sok nem vallásos ember magatartása vagy némely cselekedete is meghaladja a pusztán emberi tisztességet és erkölcsösséget, elmehet egészen a szeretet, jóság hősiességéig. Őket nevezi a ma hittudománya anonim keresztényeknek. Róluk áll az, hogy nagyon közel állnak Isten országához. Habár kifejezetten nem hisznek, életvezetésükben mégis a krisztushit csillámlik. Az alázatos, önfeláldozó, szolgálni óhajtó szeretet bárki

életmódját isteni minőségűvé, üdvösségre méltóvá teszi.

★ * *

De képes-e az ember parancsszóra vagy akár a menny ígéretének nyomán ekkora átváltásra? Képes-e arra, hogy a természetébe írt „nekem jó“ keresését felcserélje az önmagát feláldozó szeretet mindennapi gyakorlatára? Tehát tud-e az ember isteni minőségűvé válni a maga kenyerén, valamilyen nagy erőfeszítéssel? Semmiképp! Erre csak az képes, aki belülről átalakul, lényében lesz isteni minőségűvé, olyan életerővel telik el, amely képesíti a Jézussal azonosult életre. Itt világlik ki a szentségek jelentősége. Rögtön meg kell jegyeznünk, sok anonim keresztényre gondolva, hogy létezik vágyszentség is.

A belső más minőségűvé levést, megistenüíést adja meg a Szentlélek a keresztségben. Ezt az életerőt fejleszti tovább a nyilvános tanúságtétel irányában a bérmálás. Ezt a természetfeletti képességet táplálja az eukarisztia, és adja vissza vagy gyógyítja a bűnbánattartás szentsége. A házasság szentsége a közös-egy életet, a betegek szent olaja a végső sorvadás életszakaszát segíti isteni minőségben megélni.

Márcsak ezért sem moralizálhat egyoldalúan az igehirdetés, hanem nyomatékosan kell szólnia a szentségekről. Nem mellőzhető az imádság, az önmegtagadás, az aszkézis hirdetése sem. Mert a szentségek csak képességet adnak az isteni stílusú életre, de ezt a képességet saját erőfeszítéssel és az Úr kért segítségével kell uralomra juttatnunk, mégpedig fokozatosan, egyre teljesebben a gyakorlatban.

Ám tudnunk kell, hogy az ima, a szentségek, a jámborság gyakorlatai mindenkor a teljes életet, a praxist kell szolgálják. Mária és Márta esete — Jézus náluk való vendégeskedésével kapcsolatban — nem azt köti a lelkünkre, hogy egyoldalúan csak az ige hallgatói legyünk, vagy hogy mindent és mindenkit kizárva, mindig csak kettesben óhajtsunk lenni az Úrral, felhanyagolva az élet gyakorlatát, az emberek és a világ szolgálatát. Itt csak arról van szó, hogy az ige, a hitbeli elmélyülés, a szentségek, a jámbor cselekedetek, az ima annyi8