Szolgálat 65. (1985)

Eszmék és események - II. János Pál Közép- és Dél-Amerikában (R. - Róna Gábor)

meg a „római közösségben", — mondotta pl. a perui püspököknek tartott beszédében.

Szakadatlanul sürgette a társadalmi igazságtalanságok kiküszöbölését. Nyilvánosan megbélyegezte a köz- és magánéletben elharapózott korrupciót, tékozlást, kizsákmányolást és a szegények és védtelenek elnyomását. Ahogy egyik rádióbemondó jellemezte: a nép ugyanazt a hangot hallotta a Szentatyától, mint amelyet püspökei, papjai és teológusai prédikálnak. Ezek és a vezetők azonban kiérezték világos és határozott megkülönböztetéseit, amelyekkel — anélkül, hogy kifejezetten megnevezte volna — éles határt húzott az ún. felszabadításteológia szélsőségei ellen.

Harmadik fő témáját a család alkotta: a templomtól távol eső vidékeken, a városi szegénynegyedekben sokan még polgári házasságot sem kötnek s így aláaknázzák a családi összetartást és az elengedhetetlen hűséget. Többször kiemelte a katolikus nevelés fontosságát, kezdve az elemi oktatástól az egyetemig. Mindhárom Dél-Amerika-i országban működik Katolikus Egyetem.

Lelkesítette a fiatalságot, hogy minden rizikó ellenére vállalja szerepét egy igazságosabb rend felépítésében. A nehézségek láttára, az igazságtalanságok miatt érzett fájdalmak elől ne meneküljenek az erőszakba, az alkohol és kábítószerek fogyasztásába, se pedig élvezethajhászásba.

Hangoztatta a világiak szerepét az evangelizálásban és elkötelezettségüket az egész kulturális és társadalmi élet megszentelésére. A latin-amerikai országok élete érthetetlen a keresztény hagyomány nélkül; a világiak feladata, hogy ezek az értékek a jövőben is átjárják a nemzet életét. (Bővebben I. az „Egyház szava“ rovatban közölt beszédet.)

A pápa működését és a hívek részvételét jól példázza az Ecuadorból küldött alábbi beszámoló, amit a több mint 20 éve ott dolgozó paptestvérünk állított össze.

A SZENTATYA ECUADORBAN

A pápa január 29-én lépett Ecuador földjére. Három felejthetetlen napot töltött közöttünk. Mindenki érezte II. János Pál személyén keresztül, hogy Isten a szeretet. Személyiségében, gesztusaiban és szavaiban Isten szólt ecuadori népéhez. Amikor ezrek intettek búcsút neki, vagy a TV-ben néztük, hogyan emelkedik fel gépe, úgy éreztük, hogy egy nagyon kedves családtag távozik körünkből. Senki sem jött ezideig Ecuadorba, aki annyit hagyott volna és oly mélyen a lelkekben, mint ő.

Röviddel leszállása után, bevezető üdvözletében így jelölte meg látogatásának célját: „Ecuador népe útkereszteződés előtt áll. Választásán jövője múlik. Tudatosuljon tehát a keresztény, a katolikus emberben Isten és a társadalom iránti kötelessége, és megújult lelkesedéssel fogjon neki egy igazságosabb és testvéribb társadalom építésének. Azért jövök hozzátok, hogy jobban megismerjelek titeket, megerősítselek a hitben. Az evangéliumból ki70