Szolgálat 65. (1985)

Eszmék és események - II. János Pál Közép- és Dél-Amerikában (R. - Róna Gábor)

indulva akarlak lelkesíteni benneteket, hogy nagyobb szociális igazságosságot mozdítsatok elő, nagyobb tiszteletet az emberi személy méltósága és jogai iránt, elszántabb akaratot mindenki részéről, hogy szolgáljátok, szeressétek, segítsétek és gazdagítsátok az embert testi-lelkileg. Biztos vagyok benne — folytatta —, hogy az új idők követelményeinek megfelelően, ennek a földnek a fiai hűségesek maradnak történelmi, kulturális és vallási önazonosságukhoz; hűségesek keresztény hitükhöz, népi öntudatukhoz, hivatásukhoz a szabadságra és igazságra.“

Mi volt a pápa programja ebben a kilenc és fél millió lakóst számláló kis orszában? A három legfontosabb városban (Quito, Cuenca és Guayaquil), találkozott az ország népével. Eddig sohasem látott tömegek mély összeszedettség- gel vettek részt a szentatyától celebrált tábori miséken. Időt szentelt speciális csoportoknak is. Megérkezése estéjén találkozott a quitói katedrálisban apüs- pö kök kel, papokkal és szeminaristákkal. Felszólította őket, legyenek hűek az Egyház igazi megújulásához, a II. Vatikáni Zsinat, Puebla és az ezt a helyi körülményekre alkalmazó egyházi dokumentumok útmutatásaihoz. Meghívott, hogy vele együtt elmélkedjünk a papi hivatás és küldetés lényegéről, melyet Jézusnak, a jó Pásztornak radikális követésében, megnyilvánulását pedig a lelkipásztori szeretetben, alázatos szolgálatban, az engedelmesség, tisztaság és szegénység erényeiben jelölt meg. Az evangelizálás — mint eddig is — járjon karöltve az emberi személy és a keresztény civilizáció előmozdításával. Többek között feladatként jelölte meg a hívek szociális lelkiismeretének formálását. Legyenek járatosak valamennyien, mondotta, az Egyház szociális tanításában, mely érvényes választ nyújt azoknak, akik szomjazzák az igazságot, örömét fejezte ki, hogy növekszik a szeminaristák száma és új szemináriumokat nyitottak meg. Kiképzésük legyen szolid a lelkiségben, pasztorálisban, emberi és értelmi síkon; szerezzenek széleskörű és alapos ismereteket a szent tudományokban és hűséget az egyházi tanítóhivatalhoz.

A fiatalok, akik másnap reggel teljesen megtöltötték a sportstádiont csak örömmel emlékeznek találkozásukra a Szentatyával. Ö is nagyon jól érezte magát körükben, kezdettől fogva állandó volt a lelkesedés és a kommunikáció. A gazdag ifjú példabeszédét alkalmazta az ecuadori fiatalokra. „Mennyire megindít benneteket és engem is, hogy ez az ifjú a gazdagságot választotta és nem Krisztust. Bezárkózik önzésébe, ahelyett hogy megnyitná szívét és javait másoknak. Ez ma is annyi ember drámája: kivonják magukat a nagy feladat alól, hogy igazságosabb és emberibb társadalmat alkossanak. A nyolc boldogság alapja a gazdagság alárendelése az Isten országának. Ez az Egyház szegényekkel szembeni elsődleges elkötelezettségének alapja is... Krisztus elvárja a fiataloktól, hogy tetekkel bizonyítsák be, hogy szeretik az embert. ... A mai fiatal ellentétektől feszített, problémákkal telített világban él. Ne legyen kábítószerek, alkoholizmus, erőszak és az Istentől való rendszeres eltávolodás áldozata.“ Idézte XXIII. János mondását: „Az élet egy ifjúkori álom megvalósí71