Szolgálat 65. (1985)
Az egyház szava - Buzdítás a kiengesztelődésről és a bűnbánatról
Istennel való szakításhoz, akkor bocsánatos bűnről beszélünk.“ A bűn „anyagát“ (matériám), tartalmát tekintve beszélünk súlyos, illetve nem súlyos bűnről. „Az egyház tanításában és lelkipásztori tevékenységében a súlyos bűn gyakorlatilag ugyanaz mint a halálos bűn.“ Természetesen figyelembe kell venni a tudat és az akarat működését is. „A szinódus folyamán ajánlották a hármas felosztást: bocsánatos, súlyos és halálos bűnök. Ez rávilágíthatna arra, hogy van fokozatosság a súlyos bűnök között. De a valóságban a lényeges és biztos megkülönböztetés a következő: a halálos bűn lerombolja a szeretetet, a bocsánatos pedig nem foszt meg a természetfeletti élettől. Az élet és a halál között nincs középút.“ Az Apostoli Buzdítás szerint el kell kerülni azt az irányt is, amely a halálos bűnt az ún. optio fundamentalis-ra, alapvető választásra korlátozza. „Eszerint halálos csak az a választás lenne, amellyel az ember kifejezetten és lényegileg Istent vagy a felebarátot veti meg. Ezzel szemben az ember halálos bűnt követ el, ha tudva és akarva bármilyen súlyos dologban eltér rendeltetésétől. Ilyen jellegű választása az isteni törvény megvetését, az Isten szeretetének elvetését jelenti...“ Vagyis az alapvető beállítottság, az Istenre irányultság egyes tettekkel is megváltozhat. A dokumentum ezután jellemzi korunk érzéketlenségét a bűnnel szemben, amely a lelkiismeret „anesztéziájához“, érzéstelenítéséhez vezet. Főbb előidézői: a szekularizmus, bizonyos embertudományok (pszichológia, szociológia), a történelmi relativizmus és az evilági, ateista nevelés. Erkölcsi kérdésekben igen nagy a zűrzavar a hívek körében is. Majd a buzdítás a .gonoszság misztériumával' szembehelyezi az isteni .irgalom' misztériumát; amely Jézus Krisztusban nyilatkozott meg. Aki Krisztusban újjászületik, elnyeri az istenfiúságot és erőt kap, hogy többé ne vétkezzék, vagy ha el is bukott, Isten irgalmához menekül, ami erősebb mint a bűn és a halál. Az Úr maga az irgalom. 111. A bűnbánat és a kiengesztelődés lelkipásztori gyakorlata A harmadik rész első fejezete a bűnbánat és kiengesztelődés különféle eszközeivel és utaival, a második pedig kifejezetten a bűnbánat szentségének gyakorlatával foglalkozik. Az Egyháznak nemcsak magas erkölcsi ideált kell nyújtania az emberiségnek, a gyakorlatban, lelkipásztori tevékenységében is meg kell találnia a módot és utat, hogy az embereket a bűntől megszabadítsa, kiengesztelje. A dokumentum három eszközt, utat jelöl meg: a párbeszéd, a katekézis és a szentségek. A párbeszéd az egyház számára az az eszköz, amely f révén tevékenységét a mai világban kifejti. Már a II. Vatikáni Zsinat, majd VI. Pál Ecclesiam suam kezdetű körlevele foglalkozik a dialógussal, az üdvösség párbeszédével. „Az Egyház valójában ezt az eszközt használja fel, hogy a megkeresztelteket és a 64
