Szolgálat 65. (1985)
Az egyház szava - Buzdítás a kiengesztelődésről és a bűnbánatról
De ahhoz, hogy feladatát betöltse, az Egyháznak önmagán kell kezdeni a kiengesztelődést, „saját határain belül“. „Éppen ezért mindannyiunknak össze kell fognunk, hogy békesség uralkodjék a szívekben, hogy megfékezzük a veszekedéseket, úrrá legyünk a megoszlásokon, gyógyítsuk a sebeket, amiket a testvérek egymásnak okoztak, amikor elkeseredett véleménykülönbség szította őket olyan kérdésekben, ahol kinek-kinek szabad felfogása lehet. Evvel ellentétben őrizzük meg az egységet a keresztény hit és élet lényeges pontjaiban. Vezessen a régi elv: a vitás kérdésekben szabadság, a lényegesekben egység, mindenben a szeretet! Ennek az elvnek kell vezetnie az Egyházat ökumenikus törekvéseiben is.“ Az Egyház több módon közvetíti az embereknek Isten irgalmas kezdeményezését a kiengesztelődésben. Mint kiengesztelődött közösség tanúskodik a világnak Krisztus művéről és ezt képviseli; őrzi és értelmezi a Szentírást, amely a kiengesztelődés örömhíre; hét szentségével megünnepli és megújítja Krisztus húsvéti titkát. Működésének főbb útjai pedig: imádság, a szentek egyességé- ben valósul meg a leggyümölcsözőbben és legmélyebben az egész világ kien- gesztelődése Istennel; a prédikáció, Krisztus kiengesztelő keresztjére mutat, sürgeti a megtérést, leleplezi a bűnt; a lelkipásztori erőfeszítés — törekszik, hogy rávezesse az embereket az Atyához való visszatérés ösvényére a testvéri közösségben; és a csendes tanúságtétel — a szeretet gyakorlása. II. A szeretet nagyobb mint a bűn Szent János apostol első levelében ecseteli az emberiség drámáját. „Ha azt állítjuk, hogy nincs bűnünk, saját magunkat vezetjük félre és nincs meg bennünk az igazság. Ha megvalljuk bűneinket, akkor mivel jó és igazságos, megbocsátja bűneinket, és minden gonoszságtól megtisztít minket (1Jn 1,8). Ezek a kereszténység hajnalán írt, sugallmazott szavak rávilágítanak a bűnre és a vele szoros kapcsolatban álló kiengesztelődésre. A bűnt antropológiai távlatba állítják, amennyiben az az emberre vonatkozó igazsághoz tartozik. De ugyanakkor isteni távlatot is nyitnak, mivel a bűnt szembeállítják az isteni szeretettel, az igazságos, nagylelkű és hűséges Istennel, akinek szeretete főleg a megbocsátásban és a kiengesztelődésben nyilatkozik meg ... Az Istenhez való visszatérés elengedhetetlen feltétele az, hogy elismerjük bűnünket, beismerjük, hogy bűnösök vagyunk.“ A hit szemével felismerjük, hogy a szakadások oka az emberben magában, de a családban, környezetében és a társadalomban is a bűn. A bábeli torony építésének bibliai elbeszélése is jól példázza ezt: a gőgös emberek nyelve megzavarodik, megoszlás következik be. Az ember drámája ma is, mint minden időben bábeli jelleget ölt: csak a horizontális dimenziót veszik figyelembe a munkában és a társadalmi életben; elfelejtik a vertikálist, vagyis elfordulnak a Teremtőtől és Úrtól, aki az ember végső célja. A bábeli torony építésének epizódja alapján mondhatjuk: a bűn engedetlenség Istennel szemben. „Nem mintha szembeszálltak volna vele, hanem elfelej62
