Szolgálat 65. (1985)
Az egyház szava - Buzdítás a kiengesztelődésről és a bűnbánatról
nik. De a bűnbánat, a szív megváltozása mellett, az élet átalakítását is jelenti; ilyen értelemben termi a bűnbánat méltó gyümölcseit (Lk 3,18): egész élete bűnbánattá lesz, állandóan a jobbra törekszik. De ez csak akkor őszinte és hatékony, ha kifejeződik a cselekedetekben és a viselkedésben. A keresztény lelkiség és teológia a bűnbánatot egyenlőnek tartja az aszkézissel, ami az ember gyakorlati és mindennapi törekvése, ... keresse az égieket, ahol a feltámadt Krisztus van. A bűnbánat tehát megtérés, amely a szívből fakad, tettekre vezet és ezért az egész emberi életet átalakítja.“ A pápa ezután vázolja, hogy hogyan készült el a szinódusi tanácskozások első vázlata, milyen módon alakultak ki a végső javaslatok, amelyeket a püspökök a Szentatyának előterjesztettek, hogy jelen buzdításának anyagául szolgáljon. I. A Megtérés és kiengesztelődés: az Egyház feladata és elkötelezettsége Az első rész vezérfonala a tékozló fiúról szóló példabeszéd (Lk 15). „Csúcspontja az a mozzanat, amikor a szerető Atya ünnepi lakomát rendez a visszatért fiúnak. A mennyei Atya irgalmasságának jele, aki mindig kész a megbocsátásra. Rögtön mondjuk ki: a kiengesztelődés elsősorban a mennyei Atya ajándéka.“ „Minden ember úgy viselkedik mint a kisebbik, a tékozló fiú a parabolában: Istentől függetlenül akar élni, enged a kísértésnek, azután kiábrándul abból a semmiből, ami elbűvölte; egyedül, lealacsonyodva, kifosztottan akarja építeni a világot önmagának, de nyomorúsága mélyén feléled benne a vágy, hogy visszatérjen az Atyához. Isten, az Atya, lesi, átöleli a visszatérőt...“ „Minden ember felismerheti magát a nagyobbik fiúban is, aki nem érti meg az Atya jóságát, nem akar együtt ünnepelni az ünneplőkkel. ... Az önzés féltékennyé teszi, megkeményíti szívét, elvakítja, elzárja másoktól és Istentől. Isten jósága és irgalma megbotránkoztatja; a visszatért testvér boldogsága keserűséggel tölti el. Tehát neki is megtérésre van szüksége, hogy kiengesztelődjék.“ A parabola az idősebb fiúban az önzéstől megosztott emberiség képét festi. A parabolából láthatjuk, hogy a kiengesztelődés Isten ajándéka és az ő kezdeményezésére jön létre. „Hitünk tanítja, hogy ez a kezdeményezés a megváltó, kiengesztelő, megszabadító Krisztus misztériumában ölt testet, aki megváltja az embert a bűn minden formájától.“ „A krisztusi kibékülést, amit emberségével hozott létre, az Egyház által ünnepelt misztériumok hatékonyságában tapasztaljuk meg: Egyházáért áldozta magát és őt tette megváltása jeléül és eszközéül.“ „Az Atya irgalmából hírnökei, az apostolok kezére és ajkára bízta a kiengesztelődés szolgálatát: Krisztus nevében, személyében, ,in persona Christi' végzik, a tőle kapott hatalom erejében. De a hívők közösségére, az egész Egyházra is rábízta a kiengesztelődés igéjét; vagyis az egész Egyház feladata, hogy tanúskodjék róla és megvalósítsa a világban.“ 61
