Szolgálat 65. (1985)

Az egyház szava - A pápa beszéde Caracasban

dítás szól minden embernek: városban, falun, a messzi vidékek és szigetek, hegyek és őserdők lakóinak. Hány megkeresztelt van, aki még nem bontakoztatta ki életében az Úr jelenlétének és a vele való találkozásnak a kegyelmét? Hányán csak névlegesen katolikusok?

örülünk, hogy 100.000 fiatal venezuelai evangelizál, tanúskodik Krisztus mellett, hirdeti, hogy ö az Úr. Ne kételkedjetek, hogy országotokat már megtermékenyítette az evangéliumi vetés. Elő van készítve, hogy még többen — igen: sokkal többen —, áthidalják a hit és az egyéni, családi és társadalmi élet között tátongó szakadékot; növekedjék és beérjen az élő, egyházhű hit: a szentség és kommúnió, az apostolkodás és emberszolgálat összes gyümölcseivel.

Amint már Mexikóban mondottam, vár ránk az evangelizálás és katekézis nagy feladata. Átfogó és mély kiképzést kell adni a világiaknak a hitben. Maradjanak éltető egységben az Egyházzal, verjenek gyökeret Krisztusban, „kitartóan tanúskodjanak és tevékenykedjenek az evangéliumért. Legyenek következetesek és bátrak evilági elkötelezettségeik végrehajtásában, mozdítsák elő a békét és az igazságosságot minden erőszakkal és elnyomással szemben. Élesen különböztessék meg az egyház szociális tanításának fényében a különféle helyzeteket és ideológiákat“ (Beszéd a Katolikus Szervezetekhez, 1979. jan. 29).

Tudom, nem keveset kívánok tőletek és az általatok képviselt venezuelai világi hívőktől. Éppen ezért, hogy fölemelkedhessetek a teljesebb keresztény élet eme követelményeinek magaslatára, növekedjetek állandóan az Úrban. Növekedjetek Isten teljességéig (vö. Ef 3,19).

Második utasításom: új élettel töltsétek meg katolikus mozgalmaitokat! Szerepük alapvető, és ezt kell betölteniük. Püspökeitek legutóbbi látogatásakor, a Szentszéknél már utaltam arra, hogy „az apostoli mozgalmak és csoportok megszervezése döntő lesz a következő években“. De ebben számolni kell „a megfelelő kiképzéssel, egyházias érzéssel és mély lelkiséggel" (Beszéd a venezuelai püspökökhöz, 1984. aug. 30). Már a II. Vatikáni Zsinat állítja: az apostoli mozgalmak az egyházi kommúnió (közösség) és evangelizáló hatékonyság jelei. Még inkább érvényes ez a fejlődő, szervezési és szocializálódási folyamatban levő világra.

A venezuelai Egyház méltányolja mindazt a jót, amit eddig tettetek, nélkülözhetetlen és gazdagító hozzájárulástokat, de azt is, amit ezután tesztek. Szükséges azonban, hogy Venezuelában és Latin-Amerikában még jobban megújuljon a világi mozgalmak szervezete. A lelkipásztorok vezető-tevékenysége és a hivő nép keresztény gyökérverése között szülessenek meg a különböző munka- és feladatkörökben a keresztény hivatás eleven, életerős és gyümölcsöző áramlatai.

Mozgalmaitok maradjanak őszinte egységben a püspökökkel és rendíthetetlen hűségben a Krisztusról, Egyházról és az emberről vallott igazsághoz; sajátos karizmájuk járja át őket; álljanak nyitva a párbeszédre, az együttműködésre és egymás kölcsönös gazdagítására. Legyenek készségesek a pasztorális ter57