Szolgálat 65. (1985)
Az egyház szava - A pápa beszéde Caracasban
vek megvalósítására, a keresztény kiképzés iskolái, a Lélek szerinti élet kisugárzó helyei, az egyházi közösségek számára oly nélkülözhetetlen papi és szerzetesi hivatások melegágyai. Maradjanak az élet minden terén missziós kovászok és egy új társadalom szárba szökő csírái. Az Úrban így megerősödve, számban és jelentőségben gyarapodva, megújult összetartással és teremtőkészséggel, tegyétek jelenné az Egyházat társadalmatok, népetek lelki, gazdasági és kulturális fejlődésében. Ez harmadik utasításom. Kezdve a földbe rejtett kincsektől, a természet gazdag adományaival halmozott el benneteket Isten, hogy minden venezuelai emberhez méltó életet élhessen, és alapszükségleteitek kielégítése után közösséget vállalhassatok La- tin-Amerika egységének kiépítésében, amiről annyit álmodott Simon Bolivar, a Libertador, s ami megvalósulásának hatékony jelét találja az Egyházban. — Mivel a demokratikus hagyomány nálatok már megszilárdult, felelősség terhel benneteket, hogy mindinkább előmozdítsátok a nép méltóságát és részvételét az ország sorsának intézésében. Evvel példát adhattok, hogy hogyan lehet túlhaladni a különböző ideológiák előjelével ellátott önkényes rendszereket. A társadalomban legyetek a jelentős emberi és keresztény értékek képviselői. Ezek az élet védelme minden erőszakkal szemben — kezdve a fogamzás pillanatától —; a család szilárdsága és egysége, amely a hiteles erkölcsi fejlődés bölcsője; a keresztény nevelés az általános, a középfokú iskolákban és az egyetemen. Hirdessétek és tegyetek is tanúságot, hogy csak a közigazgatásban és a magán életben felelősségteljes, szigorú becsületesség a biztos támasza a nemzet jövőjének. Ha élni akartok és minőségi életre törekedtek, ne bukjatok el az anyagiasság és az élvezethajhászás kísértéseiben, amilyenek: az anyagi javak mértéktelen fogyasztása, a nemiség, a kábítószerek öngyilkos használata. Súlyos feladatok és kihívások! Éppen ezért, mint világi venezuelaiak előharcosai legyetek egy olyan ország építésének, mely hű katolikus hagyományaihoz, amelyikben virágzik a szabadság és igazságosság, a szigorú és szorgalmas kötelességteljesítés, a figyelmesség a szegények és elnyomottak szükségleteire; ahol közösséget vállalnak a testvér-népekkel és nemzetekkel, és szeretik az igazi haladást. Nem a világi hívők feladata-e, hogy evangéliumi szellemmel telítsék és tökéletesítsék az egész evilági rendet (vö. Apóst. Act. 7)? Nem vár-e rájuk a kultúra, a család, a politika, gazdaság és társadalom vezetése? Ne felejtsétek tehát: Venezuela éppen a nép életéért elkötelezett világiaktól várja, hogy legyenek becsületesek, álljanak nyitva a párbeszédre és működjenek együtt minden jóakaraté emberrel. Számít az ilyen hivatások hűségére és termékenyítő erejére. Ez a felelősségiek, ez lesz érdemetek és sajátos hivatástok! Most pedig külön is üdvözölni akarok néhány jelenlevő csoportot. Első helyen a Latin-Amerikai Munkásközpont (CLAT) vezetőit, akikkel Rómában már volt szerencsém találkozni. Tudom, hogy saját kezdeményezésiekből 58