Szolgálat 65. (1985)
Tanulmányok - Sajgó Szabolcs: Aki keresett - és talált
megy a család. Itt egy ideig szegényen élnek. Barátnői hatására Dorothy templomba kezd járni. Vallásos érdeklődése nem tart sokáig. 16 éves korában tudatosan szakít a hittel, egyházzal. Radikális társadalmi és politikai nézeteket tesz magáévá. Meg akarja változtatni a világot: „nemcsak szolgálni a kiszolgáltatottakat“, de elsöpörni mindenféle szolgaságot. 1914-ben, az urbanai egyetem (Illinois államban) kezdő diákjaként belép a szocialista pártba. Két év múlva felhagy a formális tanulással, és New Yorkban mohón beleveti magát a „valóságos életbe“. Riporter lesz egy szocialista lapnál. Az ideológiai vitákban nemigen vesz részt, de kiváltja a Világ Ipari Munkásainak (I. W. W.) tagsági igazolványát. Egy ideig a bevándorlók szegénynegyedében lakik és írja cikkeit. Interjút készít Trockijjal és a születésszabályozás szószólójával, Margaret Saugerrel. ír a sztrájkokról, tüntetésekről és a kilakoltatásokról, mindezt elégedetlen és néha botránkoztató stílusban. 1917-ben a tömegekkel ünnepli a februári orosz forradalomban egy új korszak hajnalát. Rövid ideig dolgozik a sorozás elleni ligában, és segédszerkesztő a jelentős szocialista folyóiratnál, „The Masses“-nél. A havilap oly jól valósítja meg célját — a kapitalista érdekek és értékek támadását —, hogy néhány hónappal Dorothy érkezése után a kormány betiltja a lapot, a kiadókat pedig lázítással vádolja. A nők szavazati jogáért tüntet Washingtonban. A tömegből sokakat letartóztatnak. Ö is a brutalitásáról híres Occaquan börtönbe kerül 30 napra. Első fájdalmas zárkabeli élményei közt zavartan tapasztalja, hogy vigaszért a Bibliához fordul. New Yorkba visszatérve tagja lesz a lázadó művészek „Village set" nevű körének. A színházi próbák után ördöglyuknak nevezett teremben gyűlnek össze. Dorothy itt halija először Francis Thomson páratlan versét: The Hound of Heaven (A menny vadászkutyája), ami azután gyakran visszhangzik benne, különösen megtéréséig. Ebben az időben gyakran roskad a korareggeli órákban, hajnalig tartó mulatozások után, a közeli Szent József templom utolsó padjára. Zavarta a sokféle összevisszaság; itt meleg volt, nyugalomra és vigaszra lelt „a fényekben, a csendben, a térdeplő emberekben, az imádság légkörében“. Egyik barátja öngyilkossága után szakít a művészek szomorú, gondtalan körével. Dolgozni kezd egy kórházban. Halálosan beleszeret egy idősebb íróba, s mikor terhes lesz — nehogy elhagyja a férfi — az abortuszt választja. Eredménytelen „gesztus volt“, a szemétbe vetett élet emléke pedig haláláig gyötri. Magányos évek, nyugtalan keresés következnek. Utazik, ír. Chicagóban másodszor tartóztatják le. A rendőrség nem politikai vád alá helyezi, hanem mint egy „zavaros ház lakóját“, prostituáltnak nézi, mert az I. W. W. olcsó férfiszállásán aludt. 1924-ben merész önéletrajzi regényt jelentet meg „The Eleventh Virgin“ (A tizenegyedik szűz) címmel. Később „nagyon rossz“ könyvnek mondja. A könyv 4 49
