Szolgálat 65. (1985)
Emberibb keresztény - keresztényibb ember
ebből a hömpölygő árból. Csak az isteni kegyelemtől támogatva sikerült szakítaniuk „evilági vágyaikkal“ (Tit 2,12) és keresztényibb emberré lenni. Korunkat ismét hasonló áramlat fenyegeti. A fogyasztásra berendezett társadalom legfőbb elvei közé tartozik, hogy „minél több élvezetet, ínyenc falatot, a legkisebb erőfeszítéssel“, és majdnem erkölcsi meggondolás nélkül. A mai keresztény is érzi, hogy nem elég csak arra hivatkoznia, hogy „magamnak tartozom“ a becsületességgel, az emberiességgel. A hit legmélyebb és legfelemelöbb gyökereihez és erőforrásaihoz kell visszatérnie, hogy valóban kiteljesedett, keresztényibb életet élhessen. Saját erejéből képtelen ellenállni a „mindenki ezt csinálja“ megalkuvásnak. A kérdés és a megoldás velejét nagyszerűen foglalja össze Csőgl János tanulmánya. A vallás és az erkölcsös, rendes élet egybeötvöződik, mert a keresztény élete isteni minőségű! A gyakorlatban szinte vége nem szakadna, ha a keresztényibb és emberibb életforma minden fontosabb összetevőjét fel akarnánk sorolni. Ritter Márton tanár és iskolaigazgató a becsületesség témakörét emeli ki. Az ifjúság viselkedéséből vett példáin keresztül láthatjuk, hogy a külső és belső élet egysége alkotja az igazi becsületességet. Hegyi György és Antal Pál, a II. Vatikáni Zsinat alapján elmélkednek néhány alapvető magatartásról (pl. megbízhatóság, szilárdság, figyelmesség), amit minden embertől, főleg a közösségben tevékenykedőktől elvárunk, ha érett emberségről beszélünk. A mindennapi becsületesség egyik fő mércéje a kötelességteljesítés. A lustaság és munkakerülés ma is szedi áldozatait. Teljesítményre berendezett rendszerünkben azonban legalább olyan fontos, hogy állapotbeli kötelességeinket szívből elfogadjuk, aggódás nélkül kezdjük, oda- adóan s örömmel végezzük, és imával kísérjük. Ezt követeli meg — írja Lelóczky Gyula — a teljes keresztény valóság. — Viszonylag új és gyakran „explozív“ tér nyílik a keresztényibb becsületesség gyakorlására a volán, a kormánykerék mellett. Hányszor használjuk az autót agresszivitásunk kiélésére, státusnak fitogtatására! Mily ritkán jele a kocsi az emberek igazi kapcsolatának! Erre mutat rá — főleg mélylélektani szempontból — M. Bellet, a francia Christus c. lap munkatársa. A mindennapi élet szürkesége hamar elfásíthatja legjobb feltételeinket, kiöli a lelkesedést. Németh József segít, hogy a megszokott munkák, személyek, tárgyak és körülmények melegséggel, éltető tartalommal töl- tekezhessenek; megtanít krisztusi fényben szemlélni az utat, a padot, az igent, a nemet... Sajgó Szabolcs pedig Dorothy Day arcélét rajzolja meg, aki egész életében — bár néha kerülő utakon — az igazságosságért, az emberek közötti emberibb kapcsolatokért küzdött. 4
