Szolgálat 65. (1985)
Tanulmányok - Maurice Bellet: Becsületesség az autókormánynál
A vendégszeretet azt is megköveteli, hogy kinyissam gépkocsimat — ahogyan megnyitom házam ajtaját — azoknak, akik erre rászorulnak vagy ezt óhajtják. Mit szóljunk az autóstopról? — Van aki védelmezi, van aki elmarasztalja. Véleményem szerint csökkennek a hátrányai a telefonon megbeszélt autóstopnak, amit egyes szervezetek ajánlanak. Kétségtelenül jó szolgálatot tehetünk pl. a járművel nem rendelkező vidékieknek. — Egyesek olyan járművekről álmodnak, amelyben élvezet a vendéglátás ... Hány olyan autót látunk, amelyben csak egyetlen férfi vagy nő ül. A gépkocsi még mindig az elszigetelődés melegágya. Úgy látszik, hogy az autó még ösztönösen beleragadt magántulajdon-igényünkbe és alig szolgálja a testvéri megosztást. Az autó és az ember Az említett, felebarátra irányuló magatartás megköveteli, hogy helyesen viselkedjünk magával az autóval szemben is. Ha viszont, — mégha tudatalatt is — számunkra a gépkocsi csak fegyver, akkor agresszívek leszünk, bármilyen jók a szándékaink. Fel kell tehát vetni a kérdést: mi is a gépkocsi az ember számára? — Közlekedési eszköz. Az emberi munka csodálatos terméke. Mármost, ha erőszakoskodunk a géppel, ha nem látjuk annak szépségét, akkor megvetjük az anyagot, különösképpen a megmunkált anyagot, amely csak a fajankó számára nem a szellem felmagasztalásának a jele. Az autó persze lehet játékszer és a vezetés is válhat játékká. A felnőttek a gépkocsi előtt gyerekké lesznek. Olyannyira, hogy a kihágásokat úgy kellene büntetni, mint az engedetlen gyereket: azonnali és a játékszerrel kapcsolatos büntetéssel, esetleg az autó ideglenes vagy végleges elkobzásával. Az autó fontossága sokkal inkább játékszer-minőségéből mint hasznos voltából ered. Ezért marad oly hatástalan a kocsi túlzott használatát elmarasztaló kritika. Ha az autónak kifejezetten semmi haszna sem lenne, akkor is megőrizné a játékszer döntően fontos szerepét, mert lehetővé teszi, hogy kifejezzük azt, amit egyébként ügyetlenül elfojtunk de ami valami módon és valamikor meg akar nyilvánulni. A gépkocsi az a játékszer, amellyel kifejezzük erőnket, erőszükségletünket, de csak akkor, ha tiszteletben tartjuk felebarátunkat úgy, hogy sértetlensége felett őrködünk. Mondhatjuk azt is, hogy a kocsi „sport“, de semmiképpen sem teljesítmény-sport. Ez ugyanis elképesztő és halálosan veszedelmes az utakon. A jó játékos ugyanis az, aki biztonságosabban, nem pedig gyorsabban vezet. Az igazi teljesítmény pedig a jó modor! Az út misztikája Az autó egyszersmind út is: kijárat, másuttlevés, behatolás egy új térbe, utazás. Belső misztikája is van az útnak. A cél, a megérkezés kevésbé fontos mint maga az utazás. Az élet átmenet, ahol nincs végső maradás. A lakóhely olyan, mint egy gördülő jármű, amely elvonul végnélküli látnivalók előtt. S miközben halad, az út egyre kitágul. 44
