Szolgálat 65. (1985)
Tanulmányok - Maurice Bellet: Becsületesség az autókormánynál
szórakozottakat és a lelkiismeretleneket! Néha a gyógykezelő szerepében vagyunk, mert úgy érezzük, hogy eszelősök között mozgunk, ahol fel kell tenni a kérdést: Mi most a helyes magatartás? Mit követel ez? Jóindulatot a másikkal, az ismeretlennel, a névtelennel, aki hibáival elüt az átlagtól. Tiszteletet, szívélyességet a másikkal, ami nem szép szó, hanem helyes magatartás. A jó modor nem egyenlő az „udvariaskodással“, mint pl. ha valaki nem él jogos előnyével. Ez a kedveskedés mindenkit megzavar. Legyünk fegyelmezettek és használjuk jogainkat tökéletes jóakarattal. A jó autóvezető nem magyarázkodik, nem is vár jutalmat: olyan, mint az evangéliumi „haszontalan szolga“, kötelességét teljesíti, nem tett semmit, ami tiszteletet vagy jutalmat érdemelne. Legfeljebb csodálkozással kevert mosolyt kap, amikor megengedi a gyalogosoknak, hogy joguk szerint békésen lépdeljenek el mellette, illetve előtte az útkereszteződéseknél. Ilyenkor a sofőr, mint a jó szamaritánus, felebarátjává tette azt, akiről egyébként semmit sem tud s aki számára „csupán egy ember“. Ezzel minden érdektől, számítástól, sőt érzelemtől mentes emberi kapcsolatot hoz létre. Egyenlőség és vendégszeretet A másikat ne ellenségnek, hanem önmagunkhoz hasonlónak és vendégnek tekintsük az úttesten. Persze, hogy a társadalmi különbségek nem tűnnek el az utakon, mert „kocsim“ társadalmi helyzetem egyik legszembetűnőbb jele (státus szimbólum). Ugyanakkor az út egyenlőséget is jelent. Mindenkinek rendelkezésére áll. Egyenlő joga van rajta a Trabantnak és a Porsche-nek vagy a BMW-nek. Egyformán hordozza a kezdőt és a már kiöregedőt, a tapasztalt és erejének teljében levőt, a kocsikázót és a sietőt. A sebességkorlátozások is megerősítik ezt az egyenlőséget, mégha nem is tartjuk be őket, ami sajnos gyakori jelenség. A torlódások, „dugók“ pedig tökéletes egyenlőség a mozdulatlanságban. Akkor fogadjuk el ezt az egyenlőséget, ha lemondunk a vetélkedésről, a halálos küzdelemről, amit csupán a rendőrségtől való félelem és kevés észszerűség tart kordában. A másikat megvető magatartás helyébe lép a vendég- szeretet első foka. Ez a változás természetesen nem korlátozódik csak az autóvezetésre, hatással van az egész emberre, egész életünkre, egész magatartásunkat megkérdőjelezi. Az autó jó gyakorlótér mindehhez. A vendégszeretet azt jelenti, hogy elfogadom a másikat ott, ahol én haladok. Élni engedem őt úgy, ahogy van, amilyen: lassú, gyors, ügyes vagy ügyetlen, Rolls-Royce-ban száguldó vagy szegényes, már-már darabokra hulló, rozsdamart kocsiban. S mindezt udvariaskodás nélkül, megőrizve nyugalmam, és mégis fürgén. Ez nem egyszerű dolog! A vendégszeretet természetesen kiterjed azokra is, akik a kocsiban ülnek. Vendégeim ők: joguk van arra, hogy óvatosan, figyelmesen vezessek, ügyeljek biztonságukra, kényelmükre, jólétükre. 43
