Szolgálat 65. (1985)

Tanulmányok - Lelóczky Gyula: Állapotbeli kötelességeink a teljes keresztény valóság fényében

társaival házat nyitott a Time Square-en, melynek ajtaja éjjel-nappal nyitva áll a bűnös életformából szabadulni vágyó fiúk és lányok számára. A házban megértésre, sorsukért aggódó szeretetre találnak, meleg ételt, fürdőt, tiszta ágyat, ideiglenes otthont kapnak, és módot arra, hogy felvegyék a kapcsolatot családjukkal, elinduljanak vissza a normális életbe. Ritter atya időnként országos elő- adókörútra indul, hogy az otthon számára pénzt gyűjtsön és önkéntes munkatársakat toborozzon. Előadásában pontosan ismerteti, mire legyenek elkészülve az önkéntesek: a munka veszélyes, fárasztó, erős „gyomor“, jó idegek kellenek hozzá, és sok csalódással jár. Az önkéntes kosztot, lakást, heti 10 dollár költőpénzt kap, naponta három órát kell imádkoznia - s ez az utolsó pont sosem lehet alku tárgya. Aki ilyen munkában dolgozik és nem tölt rendszeresen hosz- szú időt imába mélyedve, az heteken belül menthetetlenül kiég. Minél több, minél nehezebb a munka, annál intenzívebb imaéletre van szüksége az abban dolgozó embernek, hogy el tudja viselni a munkát és meg tudja őrizni lelke egyensúlyát.

Életünk legmélyebb értelme, öröme és boldogsága, hogy Isten lakik bennünk, belénk plántálta a maga örök életét. Már itt a földön részünk lehet bizonyos fokig a mennyország áldásában: jelenléte birtoklásában. Példabeszédeiben Jézus sokszor hasonlította az isteni életet, melyet Isten nekünk adott, maghoz, szőlővesszőhöz, fához, melyek közös tulajdonsága, hogy növekednek és gyümölcsöt hoznak. A fa gyümölcse: minden áldásos tevékenységünk, beleértve a munkát, különféle kötelességeink kitartó teljesítését. Azonban hogy ez a gyümölcs folyamatos és bőséges legyen, szüntelenül ápolnunk kell magunkban az isteni életet, s ez a „kertészkedés“ az ima. Az ima teremti bennünk a teret, amelyben az isteni élet növekedhet. Az ima belépés Isten csendjébe, melyben a Lélek szabadon kifejtheti hatását. Az ima lelkünk termő talajának feltárása, odatartása a kegyelem életadó napjának, esőjének. Az ima lelkünk lélegzése, táplálkozása, szomjának enyhítése. Az ima nem egyszerűen fontos a teljes élethez: nélkülözhetetlen.

Texasi országutakon autózva gyakori látvány az olajkutak hosszú sora. Mint óriás szúnyogok, szívják a föld „vérét". A felszín kopár, terméketlen, füvet is alig termő agyag. Többszáz méteres mélységbe lefúrva kincsre talál az ember: ott rejtőzik a „folyékony arany“, az olaj. Ez az ima: lefúrás a mélybe, hogy onnan értékek törjenek a felszínre. Ima az az idő, amikor nem „cselekszünk“, hanem csak vagyunk, létezünk létünk teljes mélységével. Ez a lét megelőzi a tettet, s a tettnek csak akkor van értelme, ha a lét mélységéből fakad. Ima nélkül az emberi tevékenység csak a felszínen, mintegy „üresben“ mozog. Az ima adja meg aktivitásunknak a harmadik dimenziót, a mélységét. Az ima vezet el bennünket a sekélyességből a mélységben fakadó életbe, a felszíni mozgásból az élet teljességébe. «

Az „óra et labora, — imádkozzál és dolgozzál“ szentbenedeki életelve, az actio és contemplatio harmonikus egységének kétévezredes keresztény hagyo18