Szolgálat 65. (1985)

Tanulmányok - Ritter Márton: Gondolatok a becsületességről

mánya kell, hogy irányítsa életünket. Az ima és tevékenység kettősségének a ritmusa ad igazi értelmet és mélységet életünknek; mindkettő nélkülözhetetlen állapotbeli kötelességeink teljes keresztény gyakorlásához.

Ritter Márton

GONDOLATOK A BECSÜLETESSÉGRŐL

Az Egyház kezdete óta él a keresztényekben az a meggyőződés, amelyet Tertullián így fogalmazott meg: „Anima naturaliter Christiana“, a lélek természeténél fogva keresztény. Ennek a mondásnak igazi értelmén a hittudósok még ma is vitatkoznak.

Egyik jelentése abban a tudatban keresendő, amely szerint a kereszténység emberképe egyenlő a pogány filozófusok „természetes" emberképével; más szóval: „az“ ember egyszerűen a „keresztény“. Hogy ez az értelmezés a mai időkben mennyi kérdést vet fel még a keresztény hittudósok körében is, erre itt most nem térhetünk ki.

Tertullián mondását a középkori teológia így értelmezte: „Gratia supponit naturam“, a kegyelem feltételezi a természetet. — A természet és kegyelem viszonya egyébként már szent Pált is foglalkoztatta, s a kérdéssel kapcsolatos kutatások, megfontolások mind a mai napig a teológusok kedvenc témái közé tartoznak.

Ezekkel az elvont jellegű, filozófiai és teológiai megfontolásokkal párhuzamosan azonban már korán találkozunk olyan gondolatokkal is, amelyek a kegyelem és a természet közötti viszonyt inkább a gyakorlati élet szemszögéből szemlélik. Tudvalevő, hogy a korai kereszténység erénytanára nagy hatással volt a sztoicizmus, amely röviddel a kereszténység megjelenése előtt hódította meg Rómát, és amelyben a kereszténység sok rokon elemet fedezett fel. A sztoikusok magatartása sokban hasonlított a keresztény mártírokéhoz, s így gyakran szolgált eszményképül a keresztényeknek.

Tertullián fent idézett mondását számomra a legtalálóbban egy lelkigyakorlatvezető „fordította le“ mai nyelvre: „Ahhoz, hogy jó keresztények legyünk, először tisztességes pogányoknak kell lennünk“.

S ezzel eljutottunk cikkünk tulajdonképpeni témájához.

Sokszor elgondolkoztam azon, hogy hogyan sülyedtek viszonylag rövid idő alatt egyes kereszténynek hirdetett országok vagy társadalmi csoportok materializmusba, pusztán evilági életfelfogásba, élvezethajhászásba. — ítéletem elnagyolt, mégis úgy érzem, hogy egyik okát a fent említett, „lefordított“ igazság elhanyagolásában kell keresni. „Emeletet“ akartak .építeni, anélkül hogy megteremtették volna az emberi alapokat.

19