Szolgálat 65. (1985)
Tanulmányok - Lelóczky Gyula: Állapotbeli kötelességeink a teljes keresztény valóság fényében
Isten jövő városa, a mennyei Jeruzsálem építése, a Menyasszony előkészítése az örök mennyegzőre. Krisztus munkatársának lenni és részt venni ily nagyszerű feladatban, mély örömmel tölti el szívünket. De a hivő ember számára még a fáradság, a kenyérkeresettel járó veríték is örömet jelenthet. Nemcsak mert maga Krisztus is gyakran elfáradt nyilvános működése során, s így a magunk kimerültsége csak hasonlóbbá tesz minket hozzá, hanem azért is mivel fáradságunk része Krisztus megváltó szenvedésének: „örömmel szenvedek értetek, és testemben kiegészítem, ami Krisztus szenvedéséből hiányzik, testének, az Egyháznak javára“ (Kol 1,24). Ebből a szempontból, a teljes valóság talaján állva, belátjuk, hogy a munka során elkerülhetetlen csalódás és fiaskó is örömforrás. A kereszten függő Krisztus látszatra minden idők legnagyobbb kudarca. De ebből a vereségből kelt ki harmadnapon az emberiség új élete. Ez az új élet termékennyé tesz minden sikertelenséget, értelmet ad minden fajta halálnak. S itt mutatkozik meg Szent Ferenc igaza: „S ha mi összegémberedve az éhségtől és hidegtől, ismét kopogunk, s nagy siránkozással az Isten nevében bebocsátásért esedezünk, [de a kapus testvér] kezében fütykössel kijön, megragad bennünket csuklyánknál, földhöz ver, belehemperget a hóba, s botjával hatalmas ütéseket mér ránk: ha mindezt békével és vidáman tűrjük el az áldott Jézus szenvedéseire gondolva, ó, írd Frate Leone és jegyezd föl, hogy ebben van a tökéletes boldogság" (Fioretti. Assisi Szent Ferenc virágoskertje, 1978.). A kudarcban, csalódásban tűnik föl az öröm igazi jellege is. A keresztény öröm nem szükségképpen nyilvánul meg érzésekben és megtapasztalásban, táncban és kacagásban, inkább az a mély, békés öröm ez, mely hasonló a felszín viharai alatt mindig nyugodt tenger mélyéhez, s mely a könnyek fátylán, a kereszt magányának keserűségén túl, a szív mélyén honol. 4. Imából forrásozzék A keresztény élet paradoxonok egész sorából tevődik össze. Az ember logikusan azt gondolná, annak kell többet imádkoznia, aki ráér, akinek több ideje van rá. Gyakorlatban a helyzet ennek éppen a fordítottja. New Yorkban a Time Square és a 42. utca környéke méltán viseli a nem éppen megtisztelő „Bűnök Városa“ elnevezést. Pornó-mozik és -üzletek, vetkőző bárok sorakoznak egymás mellett, a járdán kábítószer árusok, zsebtolvajok, prostituáltak tömege vár „üzleti alkalomra“. Különösen az utóbbiak között igen sok az egészen fiatal, nem egyszer alig 13 éves fiú és leány. Legtöbbjük kalandvágyból vagy elkeseredésből szökött meg otthonából és a metropolis csillogó forgatagában remélték megtalálni a sikert, izgalmat, változatosságot. Sokan közülük New Yorkba érkezve még a vasút- vagy autóbuszállomást sem hagyták el, s lelkiismeretlen emberek csillogó ígéretekkel máris beszervezték őket az alvilági életbe. Mire a gyerekek rájönnek, hogy saját testüket bocsátották áruba és prostitúcióra adták el magukat, már késő,nemet mondani. Ilyen fiatalokat próbál megmenteni Bruce Ritter ferences atya. Néhány éve munka2 17
