Szolgálat 65. (1985)

Tanulmányok - Lelóczky Gyula: Állapotbeli kötelességeink a teljes keresztény valóság fényében

Az így gyakorolt kereszténységből nehezebben fog kivetkőzni ifjúkorában. De még ha lanyhulna is a buzgalma, az élet későbbi tapasztalatai nyomán könnyebben fog visszatérni egy olyan kereszténységhez, amelyet nem szertartásoknak, parancsok tartásának, hanem valódi életnek ismert meg fogékony gyermek korában. Arra törekedjünk a nevelésben, hogy az elromlott-elrontott idősödő élet ne merő jámborkodásokban keressen majd kiutat, igazi életmegoldást, hanem egy egész lényét és egész magatartását átjáró életformában. Más fajtában, mint ami zsákutcába vitte. Ne arra emlékezzék csak a félresik- lott, megfeneklett lélek, hogy valamikor imádkozott és templomba járt, hanem arra, hogy szép volt, öröm volt Jézus stílusában élni.

Az önnevelés keresztény követelménye, hogy növekedjünk a hitben. Ennek lényege nem a tudós elmélyedés a hitigazságokban. Nem is egyszerűen az egyre intenzívebb és átéltebb kimondása annak, hogy „Hiszek“. Igazában az növekszik a hitben, akinek mindennapi életgyakorlata mind hűségesebben krisztusi, isteni minőségű. Persze ebben segítenie kell az embert az imának, a szentségeknek, a jámbor cselekedeteknek.

Egyedül a hit üdvözít. De csak az a hit, amely cselekedeteink összességében él és nyilvánul meg. Csak a mindennapi élet gyakorlatával tehetjük egyre biztosabbá üdvösségünket. És csak ezzel tanúskodhatunk, azaz tehetjük vonzóvá Jézust a világ számára.

Lelóczky Gyula

ÁLLAPOTBELI KÖTELESSÉGEINK A TELJES KERESZTÉNY VALÓSÁG

FÉNYÉBEN

A paragrafus-szagú, papiros-ízű „állapotbeli kötelességek" kifejezést helytelen lenne valami elvont etikai vagy jogi fogalomnak tekinteni. Minden ember valóságos életének része az. Ebben a különböző jellegű teendők egész serege, melyek végzésével napi élete javarészét tölti. Állapotbeli kötelességeink ösz- szessége maga az életünk. így azok elvégzésének minőségétől lényeges mértékben függ egész életünk minősége és értéke. Amilyen mértékben találunk unalmat vagy örömet, keserűséget vagy derűt, ürességet vagy tartalommal telítettséget feladataink elvégzésében, úgy lesz egész életünk is üres vagy gazdag, unalmas vagy örömteli. Bizonyos mértékű szorgalom egyszerűen napi megélhetésünk feltétele: ha valaki nem végzi rendesen a munkáját, az hamarosan elveszíti az állását, vagy csődbe jut. Egyébként korunkat a túlhajtott tevékenység, s nem a tétlenség jellemzi: ma nagyobb a valószínűsége annak, hogy valaki nem semmittevő hanem „workaholic“ lesz; azaz annyira rabjává válik munkájának, akár az alkoholista az italnak.

10